Sziasztok! Persze ma reggel sem bírtam ki, hogy mérlegre álljak… 69,5 kg. Wow, ha ez így megy tovább, akkor nemsoká, nem lesz miről írnom… Hehe, csak viccelek. Aki már próbált fogyózni, az tudja, hogy az elején meglódulnak a kilók, utána meg moccani se akarnak a dekák. De ez már csak ilyen, és próbálok most ebből is erőt meríteni. Már régóta nem volt rá példa, hogy 6-ossal kezdődjön a súlyom, habár én egyáltalán nem ragaszkodtam eddig sem a 7-eshez, sajnos ez nem volt kölcsönös.

65 kg-val kezdtem a második terhességem, kb. 84 kg voltam a szülésnél, és 74 kg utána. Volt már több próbálkozásom az elmúlt egy évben kikerülni a 7-es bűvöletéből, de nem jártam sikerrel. 3 kilótól január óta már sikerült megszabadulni.

Ma valahogy nem volt kedvem reggel a zabos maszlaghoz, egyébként semmi bajom a zabbal, meg a túróval, joghurttal, csak ez így valahogy elég tömény nekem. Így választottam a listából egy másik reggelit, puffasztott rizst mozzarellával és sonkával.

Ma elég sokat bűvöltem a honlapot, amíg aludt a lányom, tudom ez nem nagyon látszik. Itt meg is ragadom az alkalmat, hogy elnézést kérjek a blog esetleges kinézeti és egyéb hiányosságaiért, teljesen amatőr vagyok ezen a területen, de igyekszem majd fejlődni. Ez csak azért is érdekes, mert így megint megcsúsztam a tízóraival, és így a többi étkezéssel is, de ez nekem azért jó, mert így nem vagyok éhes este, ami nálam a legkritikusabb időszak ebből a szempontból. A délutáni shake-et eddig meghagytam szintén estére, és így édességre se vágyom.

Szóval a tízórai barna kenyér volt cottage cheese-zel és sonkával, ebédre pedig sárgarépás pulykagolyókat sütöttem, köles volt hozzá a köret. Egyből 4 adagot sütöttem, mert ennyi jött ki fél kiló darált húsból, így holnap is ezt eszem, illetve 2 adagot lefagyasztottam. Mivel megcsúsztam a tízóraival, így már nem ebédeltem mielőtt mentem a lányomért az oviba, de egy kis dobozba bekészítettem a “fasírtot”, amiből falatozgattam útközben, kicsit sok borsot sikerült belerakni, szóval mire az ovihoz értünk már tudtam volna tüzet okádni. 🙂 A kisebbik lányom is elnyammogott egy felet belőle, ami azért meglepett, habár ő málnás rizskorongot evett hozzá, lehet úgy nem volt annyira erős. A nagyobb lányom megjegyezte, hogy ez csípős, hát ja. Hagytam azért valamennyit a köleshez is, mert azt azért nem vittem magammal. 

Mire megebédeltem, addigra a család elkezdett vacsorázni, a férjem poénból meg is jegyezte, hogy ő is barna kenyeret eszik, igaz, ami igaz, a nutella is barna. Én is kikészítettem a vacsorámat, cottage cheese mártogatóst, zöldség rudakkal, és mire leültem, addigra eltűntek az uborkáim, a nagyobbik lányom szépen elrágcsálta őket. 🙂 

Este 7-kor nekiálltam tornázni, nem a legideálisabb időpont, de muszáj volt, ha nem lenne a blog, akkor most lehet elsumákoltam volna. Semmi kedvem nem volt hozzá. A gyerekszobában tornáztam, az elején még ott voltak a gyerekek is. A kicsinek megint nagyon tetszett a szökdelés, a fekvőtámasznál meg bebújt alám, ez azért egy picit megnehezíti a helyes kivitelezést. 🙂 A lábemeléseknél két nyögdécselés között kicsúszott egy Úristen, amikor a nagyobb lányom megkérdezte: Anya, nehéz? Hát, az. A második ilyen akciómnál, meg odajött és próbálta ő emelni a lábam. Annyira imádom. Nagy előnye a tornának, azonkívül, hogy nem tart örökké, hogy kikapcsolja az agyamat, ami egyébként folyamatosan azon pörög, hogy ezt kellene csinálni, meg azt, meg amazt, mivel ilyenkor csak a túlélésért küzdök. 🙂

Boldog nőnapot nekünk! 🙂