Sziasztok! Ma megint a maszlagnál kötöttem ki reggel, na nem azért, mert megváltoztak volna irányába az érzéseim, vagy mert mazochista lennék (habár ezen már néha elgondolkodtam, hogy lehet mégis az vagyok), hanem mert vágytam egy kis gyümölcsre, és abban van némi alma, amit eddig belereszeltem, így fel sem tűnt, hogy benne van. De gondoltam, ma megeszem külön az almát, és majd csak megküzdök a maszlag többi részével is. Volt két alma, az egyiket megrágcsálta valamelyik nap a nagyobb lányom, a másikból meg a kicsinek vágtam, így ebből a két darabból kijött kb. egy fél alma, amit megehettem reggelire. Így azért egy kicsit a gyerekek után porszívózó, maradékot megevő énemet is megnyugtathattam kicsit. 🙂 Szóval az alma szuper volt, csak kevés, alapvetően én nagyon szeretem a gyümölcsöket, és meglehetősen szép mennyiségeket is képes vagyok belőlük elfogyasztani… Szóval maradt a pucér maszlag, amivel farkasszemet néztünk, és én inkább elfutottam. 🙂 Mentünk az oviba. Azután elmentünk vásárolni, és ennek végeztével már eléggé éhes voltam, szóval csak lecsúszott, úgy hogy közben eltereltem a gondolataimat a számítógép előtt. 

A reggel másik érdekessége, hogy akartam betenni valamit a mikróba, de amikor kinyitottam, már találtam benne valamit. Ez viszonylag gyakran fordul velem elő mostanában, hogy berakok valamit, megyek a dolgomra, és elfelejtem. Így volt ez ma reggel is, tegnap este beraktam valamit megmelegíteni a nagyobb lányomnak, és ott maradt. Ő nem szólt, én meg mindent elfelejtek. Na azért nem éhezik a gyerek. 🙂

Ma egy nagyon kedves barátnőmet vártam látogatóba a hétvégére, így miután megküzdöttem a maszlaggal, nekiálltam takarítani, kitakarítottam az egész lakást, ezzel kb. el is ment az egész nap. Nem tudom, hogy a takarítás miért nem fogyaszt, legalább lenne valami haszna, ha már állandóan csinálja az ember. Azt én nem tartom előnyének, hogy szép rend lesz meg tisztaság, mert ez nálunk nagyon tiszavirág életű. Végzek a több órás takarítással, viszonylagos rend van, félrenézek egy percre, és olyan minta egy tornádó söpört volna végig… Borzasztó. 

Tízóraira mozzarellát ettem fehérje kenyérrel (barna kenyér), ebédre mozzarellás csirkét sütöttem cukkinivel, és hajdina volt hozzá a köret, nagyon finom volt, a kislányom csak úgy habzsolta befelé. Azért ezt mozzarellás csirkének nevezni kicsit erős, mivel a mozzarella kb. annyi benne, minta leharaptam volna a sajtból egy darabot, de azért így mégis jobban hangzik. Nagy előnye az étrendben szereplő ételeknek, hogy gyorsan elkészíthetőek.

Délután a szokásos mandulát ettem, a tízóraihoz meg az uzsonnához mindig jár egy fehérje shake is, ezt nem fogom most már mindig kiemelni. A nagyobb lányommal kimentünk a vasút állomásra a barátnőm elé, és közben beszereztük a kicsi első cipőjét. 🙂 A kicsi az apukájával maradt, nem csak úgy ott felejtettem valahol. 🙂 Vacsorára maradtam a cottage cheese mártogatósnál. Eddig úgy nem igazán voltam éhes a héten, na de ma este azért volt egy kis hiányérzetem, úgy ettem volna még valamit. A férjemnek a steak-je mellé (azt ő csinálta) sütöttem édesburgonya hasábokat, na abból azért szívesen ettem volna. Fura, hogy nem a nutellás kenyér után sóvárogtam (habár azt sosem szerettem annyira), de a barátnőm szerint ez már egy szint, hogy édesburgonyával szeretnék csalni diétámban. 🙂 De nem csaltam.

Ja, és a torna, ugye tegnap leírtam, hogy a héten már nincs kifogás, minden nap torna van, dehát nem fért bele a napomba, de mivel szeretem tartani a szavam, így este egy laza kérdéssel odavettem a barátnőmnek, hogy: Tornázol velem? Szegény gondolom nem mert mást mondani, mint hogy igen. 🙂 Így 3/4 10-kor neki is álltunk a tornának, és lenyomtuk. Láttam rajta, hogy ő is átérzi, amit a szenvedéseimről írtam eddig. De nagyon köszönöm neki, hogy tornázott velem, sokkal jobb volt így, mint egyedül. Na, ki jön még hozzám látogatóba mostanában??? 🙂