Sziasztok! Szóval, itt volt a barátnőm, és szuper volt. Nagyon ritkán tudunk sajnos találkozni, de ilyenkor mindig ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Még az egyetemen ismerkedtünk meg, és sok mindent végigcsináltunk együtt. 🙂 Szóval ez kb. egy 15 éves barátság, mint ahogy az a fénykép is, ami a kezembe akadt, amikor otthon voltunk anyáéknál két hete. Ez a fénykép azóta a hűtőszekrényen lóg, és szintén a motivációmat hívatott erősíteni, lefotóztam, és most ez a telefonom háttérképe is. Most határozottan elégedett lennék azzal a kinézettel, habár emlékszem akkor nem voltam az, igazából tini korom óta mindig volt, amire azt mondtam, hogy nem az igazi, de most simán elfogadnám az akkori alakomat, ha belebújhatnék :), de sajnos nem bújhatok, szóval keményen megküzdök érte. A képen 58 kg körül lehettem emlékeim szerint. A másik motiváció, amit szintén anyáéknál túrtam elő, az egy fehér szoknya. Azt meg akkor viseltem, amikor először voltunk együtt nyaralni a férjemmel, akkor még viszonylag friss kapcsolatban. 12 éve. 36-os… Fura, mert nem igazán rémlik, hogy huzamosabb ideig hordtam volna 36-os ruhákat, csak maximum, míg növésben voltam :), de pedig ez 36-os. És a célom az, hogy ismét fel tudjam venni ezen a nyáron úgy, hogy az vállalható legyen mások előtt is. 🙂 És van még egy motiváció (természetesen a blogon kívül), a férjemtől kaptam szülinapomra egy ajándékutalványt a C&A-ba. 🙂 Szóval, ha már vállalhatatlanul lóg rajtam minden ruha, akkor megyek vásárolni. 🙂 A képen egy olyan nadrág van, ami most már rám jön, de azért ha leülök, akkor kicsit szorít a dereka, és nagyon nem előnyös ott hastájékon… Ez, valljuk be, nem csak a nadrág hibája… Na, ha a szoknya így rám jön majd, mint ez a gatya most, akkor már elégedett leszek, azt hiszem, max. nem ülök le benne. 🙂 Bocsánat, hogy a fényképen nincs kivasalva a szoknya, de gondoltam, ezzel még ráérek. 🙂

Reggelire rántottát ettem, sonkával meg zöldségekkel, barna kenyérrel, hát maga volt a paradicsom. 🙂 Szó szerint meg képletesen is. 🙂 A heti maszlagos meg puffasztott rizses reggelik után, ez tényleg maga volt a manna. 🙂 Azért is jó volt, mert a többiek is rántottát ettek, csak ők egy kicsit feltúrbózva. Az enyémbe volt 1 tojás plusz 3 tojásfehérje, de ha ezt nem tudom, akkor fel se tűnt volna, max. annyiban, hogy fakóbb volt a színe. De nagyon finom volt. Tízóraira répát ettem mandulával, ebédre pedig joghurtos csirkemellet cukkinivel meg brokkolival, illetve barna rizs volt a köret. Dupla adagot csináltam, hátha más is enne belőle, de ők maradtak inkább a sült tarjánál sült krumplival. Hát, ha őszinte akarok lenni, akkor megértem, de azért én is jól laktam. 🙂 Uzsonnára eddig mindig mandulát ettem, egyelőre ez így megfelel nekem. A vacsora pedig csirkemell saláta volt, paradicsommal, mozzarellával, joghurttal, ez is teljesen rendben volt.

Délután engedélyeztünk a barátnőmmel magunknak egy kis kimenőt, ez nagyon klassz volt. Nagyon ritkán jutok el bárhova is a gyerekek nélkül, pedig néha kell ilyen is, mert sokat tud belőle töltődni az ember. Először elmentünk vásárolni a hétvégére még néhány ennivalót, aztán beültünk “inni” egyet, én egy cola zero-t ittam, tudom, tudom nem igazán passzol az új egészséges életmódomhoz, de kirúgtam a hámból, na. 🙂 És még elmentünk billiárdozni is egyet. Mindezt 2,5 óra alatt. 🙂 Tényleg nagyon jó volt.

És mivel a napba megint nem fért bele a torna, így este fél 10-kor álltunk neki. Igaz, negyed órával előbb, mint tegnap. 🙂 Az elején sokat nevettünk, aztán már csak kapkodtuk a levegőt… De megcsináltuk! Sokkal jobb egyébként együtt tornázni, mint egyedül. Azt csak titkon remélem, hogy a barátnőm azon kijelentését a torna után, hogy “Sajnos nem tudok jönni mostanában”, csak viccnek szánta. 🙂 Az 1. blokk terpesz-zár szökdelései, illetve guggolásai a kellemes része az edzésnek, azután viszont van két tornagyakorlat, a 2. és a 3. blokkban is, amit én nagyon természetellenesnek érzek. Az egyik, amit én “pisilő kutya póznak” hívok (mint valami jóga póz neve, bocsánat, nem akarok ezzel senkit megsérteni, nagy tisztelője vagyok a jógának, de ez ugrott be, tényleg), amikor oldalra kell emelgetni a lábad, hát minden tiszteletem a fiú kutyáké. 🙂 A másik pedig a 4 ütemű fekvőtámasz, most még csak karhajlítás nélkül… Hát, ez így is borzasztó, a 2. és 3. ismétlésnél már meg se tudom csinálni a 15-15-öt, így 10-10-et csinálok, és a végén még 10-et… Pedig kicsit ismervén a rám váró edzéstervek felépítését, muszáj lesz vele megbarátkoznom. A fekvőtámasz, a hasprés, illetve a 4 ütemű fekvőtámaszok között lévő kar-láb emelés hason fekve meg se kottyan ezekhez képest. Mondjuk azt teljesen értem, hogy miért van a 4 üteműek után egy hason fekvős gyakorlat… Mert tényleg semmi másra nem vágyik akkor az ember, csak hogy feküdhessen a földön. 🙂 Felmerült bennem, hogy lehet törölni kellene a blogot… 🙂