Sziasztok! Az utolsó nap az első hétből, jeeee 🙂 Reggelire ismét rántottát ettem, jó volt megint, azután kicsit kaotikussá vált a nap, mert kora délután indult a barátnőm vonata vissza, és azt gondoltam, hogy időben nekiálltam elkészíteni az ebédet, de nem így volt. Párolt hal brokkoli pürével. Előző nap megkérdeztem a barátnőmet, hogy jó lesz-e ez neki is ebédre. Gondolom, megint nem mert szegény nemet mondani. 🙂 Szóval kihagytam a tízórait, vagy mondjuk úgy szépen, hogy összevontam az uzsonnával. Elkészült az ebéd, de akkor azért már lassan indulni kellett volna, és hát két kisgyerekkel elindulni, az azért nem két perc. Így akkor én csak az ebéd felét fogyasztottam el, a hal finom volt, a barna rizs olyan, amilyen, a brokkolipüré pedig tipikusan az az étel, amire én azt szoktam mondani, hogy szokni kell… Nem volt ehetetlen, a barátnőmnek nem igazán ízlett, a kisebbik lányom csak úgy falta, én meg valahol a kettejük között álltam. A kisebb lányom nem tűri meg az előkét, így ő elég szépen szokott kinézni egy-egy étkezés után. Nem szeretek úgy elmenni itthonról, hogy koszos a gyerekek ruhája, de most nem volt idő öltözködni, így kapott a body-ra egy pólót, és máris elrejtettük a problémát. 🙂 Nem vagyok rá büszke… Kicsit stresszesen, de sikerült elindulni. 

A nagyobb lányom elég sok levest evett, meg ivott is, szóval gondoltam, hogy nem fogjuk pisilés nélkül megúszni, de azt azért nem gondoltam, hogy kb. 5 perc séta után újra pisilnie kell, mivel azért indulás előtt elmentünk még. Hát, mit volt mit tenni, mivel közel távol sehol nem volt egy wc, így megoldottuk a természet lágy ölén szemerkélő esőben. És még egyszer az állomáson is, ott már azért az erre kijelölt helyen. 🙂

Amikor hazaértünk megettem a maradék ebédet, aztán az összevont tízórai-uzsonnát, mandulát répával. Hat körül pedig neki álltam futni, futógépen nulla motivációval. Semmi kedvem nem volt hozzá, és közben sem jött meg. “Szoktam” úgy futni (ezt úgy értsétek, hogy futottam már párszor futógépen, nem ez az első fellángolásom 🙂 ), hogy váltogatom az intenzitást, mert állítólag úgy jobban ég a a zsír 🙂 , tehát hol gyorsabban, hol lassabban, hol belesétálok kicsit intenzíven, de most éreztem, ha megállok, akkor az tuti, hogy nem fogok tudni tovább futni, így 2 perc tempósabb séta után, futottam 25 percet egyenletes tempóban, azután még 5 perc tempósabb séta, és végül 3 perc levezető séta. Hát, megvolt a kardió edzés is a hétre. Örülnöm kellett volna, elégedettnek kellett volna lennem, motiváltnak kellett volna lennem, hogy lassan véget ér a hét, és közel 100%-osan teljesítettem is a vállalásom, de igazából egyik sem voltam. Valahogy egyszerűen csak nagyon fáradt voltam, rám ült az egész hét fáradtsága, az alap fáradtságomhoz még hozzájött az, ami energiát az életmódváltásba és a blogba fektettem, és egy kicsit kimerültem…

Futás után gyors vacsi, igazából ahhoz sem volt kedvem, hogy valamit készítsek, így csak puffasztott rizst ettem, sonkával, retekkel, meg natúr joghurttal, így ennek is nagyon diéta “szaga” volt… De a nagyobb lányom is elkezdte kimérni a mérlegen az ennivalóját, ezen azért jót mosolyogtam. 🙂 Lett volna még mit csinálnom, mikor nincs :), de úgy döntöttem, ha a lányok lefekszenek, akkor én is. Pont ma aludt persze a kisebbik lányom délután 5-től fél 7-ig, szóval ő nagyon fitt volt, de azért fél 10 körül csak sikerült meggyőzni, hogy aludjunk…

Egy rövid összefoglaló az 1. hétről: Megcsináltam! 🙂 Az edzések mind megvoltak, persze a kivitelezésen lehetne még javítani, de erre van a következő hét. Az étrendet is majdnem 100%-osnak ítélem meg, igaz tartozom egy vallomással, mert a mai összevont tízórai-uzsonna mellett elmaradt egy fehérje shake, de szerintem ennyi belefér. Amin még javíthatnék, hogy mikor eszek, eléggé meg szoktam csúszni már a tízóraival, és onnan a többi étkezéssel is, illetve van, hogy a lányok belecsipegetnek az én adagjaimba, de ezért nem csinálok többet, mint az előírt adag. Az ételek finomak (a legtöbb 🙂 ), bőségesek, egyáltalán nem éhezem. 🙂 Szóval ez azért mégis csak egy sikersztori kezdete. 🙂