Sziasztok! Egy újabb hét kezdődött el, mégpedig a 10. Hihetetlen. Ma jó korán sikerült kelni, mert a nagyobb lányom kiment pisilni, amire felébredt a kicsi, a nagyobb visszaaludt, a kicsi nem… Szóval 3/4 5-kor keltem… Hurrá, azért nem volt túl őszinte a mosolyom… Mikor már kicsit sikerült összekaparni magam, mérlegre álltam, és 62,2 kg-ot mutatott. 🙂 Nagyon kerülgetem már azt a forró kását. 🙂

Reggeli előtt még visszamondtam a munkalehetőséget. Szerettem volna már nagyon megszabadulni ennek a terhétől… Eléggé nehezemre esik nemet mondani, főleg hogy most egy volt főnököm (aki a múltkor véletlenül felhívott, ha még emlékeztek 🙂 ) keresett meg egy ajánlattal, hogy ő rám gondolt ezzel a munkával kapcsolatban… Egyébként csak heti egy nap lett volna, amíg még itthon vagyok a kislányommal, de messzire kellett volna menni, és igaz vihettem volna a kislányomat, de abból nem sok igazi munka lett volna, és én szeretek koncentráltan és precízen dolgozni, ami egy egyéves mellett kivitelezhetetlen szerintem. Néha még egy e-mailt se tudok megírni tőle… De ez így van jól, ez az időszak most róla szól, dolgozni még dolgozhatok eleget az életben… 🙂 Mindenestre nehéz volt kimondanom a nemet, de az embernek muszáj néha azt is mondania. Nem könnyű felismerni a saját határainkat… De azt gondolom, hogy helyesen döntöttem. 🙂

Na, ezek után már jöhetett a reggeli, ami ma kókuszos zabkása volt. Miután elvittük a nagyobb lányomat az oviba, és elaludt a kicsi, én is ledőltem, tekintettel a korai kelésre…

Tízóraira maradt a szokásos kesudió almával, takarítottam, pakolásztam, és elkezdtem kiválogatni azokat a nadrágokat, amik idén nyáron már biztos nem lesznek rám jók, mert nagyok. 🙂 Elég szép kis kupac kezdett kerekedni belőlük. 🙂

Ebédre zöldbablevest csináltam salátával, a saláta előbb elkészült így azt ettük először a kisebbik lányommal, és ő is nagyon lelkesen ette, pedig eddig a salátákért nem nagyon volt oda. 🙂 Aztán ettünk még levest is, nagyon szeretem ezt az ebédet. Az abonettet azt elfelejtettem megenni hozzá, de később azért bepótoltam. 🙂

Írogattunk egymásnak a barátnőmmel, és volt valami, ami eléggé felbosszantotta, teszem hozzá teljesen jogosan, én meg megpróbáltam kicsit viccesen vigasztalni, hogy “De legalább tudunk tornázni este”. Amikor is felvilágosított, hogy dicséretes a pozitív hozzáállásom, de ma pihenőnap van… 🙂 Nem vagyok én ehhez hozzászokva. 🙂

Este a férjem pizzát sütött, én meg odakészítettem a kis puffasztott rizses vacsorámat az asztalra, és mindkét puffasztott rizsemnek lába kélt… Na, ez már valami, amikor a lányaim a pizza helyett a puffasztott rizst rágcsálják. 🙂

Este pedig jöhetett a Trónok harca újabb része, fahéjas joghurttal és shake-kel. 🙂