Sziasztok! Az elmúlt néhány hétben volt jó pár olyan nap, amikor nem úgy ébredtem, mint akit vaslapáttal fejbevertek, de mostanában megint sokszor előfordul, ma is…

Tegnap meglehetősen sokat pakoltam, takarítottam, de nem végeztem teljesen, szóval ma folytathattam még reggel… A lányok szobájához kb. tegnap este 7-kor jutottam oda, és nem is végeztem vele tegnap, persze nem csak azt csináltam egész este, de azért több, mint egy órát elszöszöltem vele, mire kezdett vállalható állapotba kerülni. Reggel befejeztem és utána a kisebbik lányom ledobott két könyvet a padlóra, mire megjelent a nagyobb, a helyére rakta ezt a két könyvet és közölte, hogy “Jöhetsz anya a szobámba, összepakoltam!” Hirtelen nem is tudtam, hogy sírjak vagy nevessek… 🙂

Ez a reggel is elég strapásra sikrült, nem jutottam oda, hogy reggelizzek, így maradt az a változat, hogy megettem indulás előtt a tízórait, barackot mandulával. Elvittük a nagyobb lányomat az oviba, utána pedig áthívtam egy barátnőmet a kislányával egész napra. Egyrészt már jó rég is találkoztunk, másrészt ma egy tervezett műtétje volt a férjemnek, így megkértem a barátnőmet, hogy vigyázzon majd a gyerekekre, amíg én bemegyek meglátogatni a férjemet a kórházba.

Délelőtt megcsináltam a kókuszos zabkását, ami a reggeli lett volna, közben jót beszélgettünk, főztem nekik ebédet, én meg a tegnap elkészített zöldbablevest ettem a frissen elkészített salátával.

Utána elmentünk a nagyobb lányomért az oviba, majd játszótérre, aztán mikor elég hűvös lett, elsétáltunk még a gyerekbarát kávézóba is, a lányok legnagyobb örömére. 🙂

Egészen délutánig nem tudtuk, hogy mikor fogják pontosan műteni a férjemet, végül negyed 4-kor jöttek érte, és azt mondták előtte, hogy kb. 3 órát nem lesz az osztályon.

Délután megettem a mandulákat, és 6 után terveztem bemenni a kórházba. A 17:45-ös busz pont elment az orrom előtt 17:40-kor, a következő busz is valamivel előbb jött, de pont úgy, hogy a villamos is az orrom előtt ment el… Fél 7 előtt nem sokkal azért sikerült odaérnem az osztályra. A férjemet még nem hozták vissza, a nővér meg nem volt valami segítőkész, igazából szinte semmilyen felvilágosítást nem kaptam, azonkívül, hogy szerinte fél 8 felé fogják visszahozni, ami nekem egy elég erős tippnek tűnt… Azért nem volt teljesen hiábavaló, hogy bementem, mert vittem neki néhány dolgot, többek között a fülhallgatóját, ami jó szolgálatot tett neki később. Vártam egy fél órát, hogy hátha visszahozzák, de aztán elindultam haza, mert egyrészt a barátnőméket se akartam már tovább terhelni, másrészt gondoltam, hogy a lányok is már elég fáradtak. Hazafelé menet most kihagytam a buszos részt, inkább sétáltam helyette, és így gyorsabban is hazaértem. 🙂 Közben még írtam egy üzenetet a férjemnek, hogy lekéste a randinkat… 🙂

Hazaérve elköszöntünk a barátnőméktől, 8 felé beszéltem a férjemmel telefonon, 🙂 majd lefektettem a lányokat, és 9-kor jutottam oda, hogy vacsorázzak (puffasztott rizs, sonka, retek, joghurt)… Tornázni is kellett volna, de vacsora közben felhívtam a barátnőmet, hogy nem-e lehetne ez a 2. pihenőnap a héten… És beleegyezett. 🙂 Azért annyira nem kellett könyörögnöm neki. 🙂

Van a telefonomon egy program, ami ki szokta írni, hogy hány lépést tettem meg aznap. Eszerint ma 12.560 lépést tettem meg, 8,97 km-t csak a telefonommal. Nézegettem kicsit ezt a programot és beírtam a súlyom, a 62 kg-ot, erre kiírta, hogy: Még le kell adni a 2 kg-ot… Köszi… 🙂 Milyen jó, hogy nem 10 hete írtam be a súlyom…