Sziasztok! Ma izomlázzal ébredtem… A tegnapi torna megtette a hatását… Mondjuk, ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor a nyújtást eléggé el szoktam mismásolni mostanában…

A nagyobb lányom nem tűnt túl egészségesnek, így ma nem vittem oviba, nekem viszont el kellett intéznem néhány dolgot, úgyhogy maradt otthon az apukájával, vigyáztak egymásra. 🙂

Reggelire ettem kakaós zabkását, utána pedig nekiindultunk a kisebbik lányommal. El kellett mennem a férjem munkahelyére, mert ott felejtette a laptop töltőjét, utána időpontom volt a nyelviskolába aláírni a szerződést, majd elmentem bevásárolni meg a gyógyszertárba, és röpke 3 órával később már otthon is voltam. Most persze nem mért jól a lépésszámláló a telefonon, pedig lejártam a lábam… 🙂

Mikor leszálltunk a metróról, a liftnél villogott egy lámpa, hogy üzemen kívűl… A babakocsit szerintem már jobban nem lehetett volna megpakolni… Épp végigfutott az agyamon, hogy ha még találok is két markos legényt, szerintem ők se lesznek képesek ennyi lépcsőn felvinni a babakocsit… És ekkor megszűnt a villogás, megnyomtam a hívógombot, és jött a lift, minden gond nélkül. 🙂 Mázlim volt. 🙂

1-kor jutottam oda, hogy tízóraizzak, és egyáltalán nem is voltam még éhes… Barackot ettem mandulával és nekiálltam főzni a családnak, bakonyi sertésragut. Én meg kipróbáltam egy új ebédet a listából mégpedig a csirkemellsalátát kölessel és retekkel. Kicsit idegenkedtem tőle, hogy milyen lesz majd benne a retek, de teljesen jó volt.

Délután a szokásos mandula, este pedig az abonettes vacsi volt a porondon.

A torna szörnyű volt, nagyon nehezemre esett. Ma ráadásul a szorgalmi feladat is elmaradt, nevezetesen az 5 perces kockahas program… Mennem kellett a lányokhoz, később persze lett volna alkalom bepótolni… De nem volt már hozzá erőm… 

Elkezdtünk nézni egy filmet, aminek kb. a feléig jutottunk el, azt is többszöri megszakításokkal… Szegény nagyobb lányom elég felületesen aludt a betegségtől…