Sziasztok! A 3. nap a héten, az tipikusan az nap volt, amikor semmi nem akart sikerülni… Nem történt semmi tragikus, de valami folyamatosan bosszantott. Vannak ilyen napok… Az egész egy hivatalos telefonbeszélgetéssel kezdődött, ahol a vonal másik végén lévő hölgy se nem volt túl kedves, se nem volt túl segítőkész, így nem is sikerült elérnem, amit szerettem volna… Aztán az egyik angol órámat szerettem volna átrakatni egy másik időpontra, de az sem sikerült, ugyanis bennem csak most tudatosult, hogy a férjem a jövő héten csapatépítésen lesz. Szerinte már mondta nekem, lehet, de nekem ez eddig nem jött át… 🙂 Szóval az angolt nem bírtam átrakatni, de úgy tűnik a gyerekfelügyeletet sikerült máshogy megoldanom. 🙂 Mostmár csak az kell, hogy ne legyenek betegek… Napok óta esett az eső, de ma már muszáj volt elmennünk boltba, mert másnap itt ünnepnap volt, és igencsak híján voltunk egy-két dolognak. A nagyobb lányom persze örült, hogy belemehet a pocsolyákba. 🙂 

Többek között kellett vennem édesítőszert, mert nagyon kevés volt már itthon. Ezt általában Magyarországon szoktam venni a Rossmann-ban, mert ott jóval olcsóbb, de a muszáj nagy úr, és tudtam, hogy a dm-ben kapok itt is, aranyáron. Szóval először odamentünk, vettem eritritet meg a lányoknak nasit, hogy gördülékenyebben menjen majd a vásárlás további része. A nagyobb lányom lelkesen jelentkezett, hogy a méregdrága eritritemet az ő hátizsákjába tegyük. Mondom, ok. Azt gondoltam, a Spar-ban nem fogok kapni eritritet vagy, ha mégis, akkor kb. ugyanilyen áron. És persze itt lépett közbe a Murphy-törvény, ugyanis nem csak hogy volt a Spar-ban eritrit, de ráadásul akciós volt, és így még a magyarországi árnál is jóval olcsóbb volt… A dm-ben 9 euróért vettem 0,5 kg eritritet, a Spar-ban pedig 1 kg-ot 6 euróért… Kicsit azért főtt a fejem itt is… Ezen a ponton azért már kezdtem sejteni, hogy ez nem az én napom, de ez teljesen bizonyossá akkor vált, amikor hazaértünk, és a liftnél a nagyobb lányom kijlentette, hogy nincs meg a hátizsákja… Benne a méregdrága édesítőszeremmel… Szóval sétálhattunk vissza, de azért happy end lett a történet vége, mert a Spar-ban a pénztárnál megtaláltuk. 🙂 Az már csak hab volt a tortán, hogy otthon sikerült a 0,5 kg áfonya nagy részét beleborítani a babakocsi aljába és még ráadásként egy madár is megjelölte a nadrágomat… Hogy hogy, arról fogalmam sincs…

Az étrendet igyekeztem tartani, de az 5. napon megint eléggé sikerült félrelépnem… Valamiért most nagyon nehezemre esik szó szerint betartani az étrendet… Kipróbáltam egy új reggelit, a mozzarellás szendvicset, barna kenyérből csináltam pirítóst, ettem hozzá mozzarellát meg uborkát, és kefír is járt volna hozzá, de az nem volt itthon, és emlékeim szerint nem is szeretem, de már olyan régen kóstoltam, hogy simán lehet, hogy meg bírom enni. 🙂 Valamikor teszek egy próbát. 🙂 Egyik reggel megint az almapalacsinta receptjéhez nyúltam, de nem volt kedvem kivárni, hogy kisüljön a sütőben, így most a fele túrót belekevertem a tésztába, és kisütöttem serpenyőben, a túró másik felét meg a kisült palacsintákhoz ettem édesen. 🙂 Így is nagyon finom volt. 🙂 Egyik ebédre, megint a zöldbabos csirkesalátát ettem, amit úgy szoktam elkészíteni, hogy a babból meg némi csirkéből csinálok levest, de most ezzel sem akartam vacakolni, szóval ment a salátába a bab is. Nem volt rossz, de azért a leveses változat nekem sokkal jobban bejön. Az abonettes vacsit is kipróbáltam kicsit másképp, ahogy igazából a recept írja, mégpedig összekevertem a túrót a joghurttal, és ment bele a sajt is, így lett egy sajtrém az abonettre. 🙂

Az utosló két nap újra tonáztam is, miután elfogyott az antibiotikum. Most a barátnőm nem volt jól, így egyedül tornáztam mindkét nap, olyan jó idő volt, hogy a második tornát a tereaszon csináltam meg este. Egész kellemes volt, már amennyire a Start 11-12. heti tornaprogramja az lehet… Mindkét nap kb. 52 perc alatt lenyomtam az edzést. 🙂

Aztán este még leültem megírni ezt a bejegyzést, és mielőtt a végére értem volna, beütött a krach, belázasodott a kislányom, és itt elindult egy nem túl kellemes időszak, másnap ugyanis kórházba kerültünk és egy hétig bent is voltunk. De már jól van. 🙂

A Start Programot itt ezennel lezártnak is tekintem. 🙂 11 kg-tól sikerült megszabadulni a 12 (13) hét alatt, és számos egyéb előnye is volt, amiket már leírtam egy előző posztban. Ha valaki habozik, hogy belekezdjen-e, annak csak ajánlani tudom, veszíteni valója senkinek nincs ezzel a programmal, pontosabban csak a kilóktól és a cm-ektől lehet megszabadulni. 🙂

A történet nem ér itt véget, hiszen folytatom a Rebel-lel. 🙂 Ha érdekel benneteket, tartsatok velem. 🙂