Sziasztok! Elindult az 5. hét. 🙂 Reggel ráálltam a mérlegre, és 66,4 kg-ot mutatott. Ez kereken 5 kiló mínusz, a kezdeti súlyomhoz képest. 🙂 4 hét alatt! 🙂 Ez az eredmény felülmúlta a várakozásaimat. 🙂 Ja, és a metabolikus korom is fiatalodott egy évet, már csak 34, lassan fedi egymást a két valóság. 🙂 A konyhában már vártak az almás-túrós muffinjaim, ez olyan kényelmes így, amikor csak ki kell venni a szekrényből a finom reggelit. 🙂 

A nagyobb lányom lelkesen öltözött az egyik tegnap beszerzett kincsbe, egy barbis, rózsaszín, tüllszoknyás ruhába… Magamtól biztos nem vettem volna meg, de tudtam, hogy neki nagyon fog tetszeni, így is lett, és egyébként nagyon aranyosan is állt neki. 🙂 

Tízóraira a szokásos alma kesudióval plusz a shake volt a porondon. Ebédre meg kinéztem valami újat a listából. Zöldbabos csirkesaláta joghurtosan. Megint játszottam egy kicsit az összetevőkkel, szigorúan betartva a mennyiségeket, így nekem lett egy csirkés zöldbablevesem, és másodiknak egy csirkesaláta. A zöldbabból, a csirkehús és a joghurt egy részéből megfőztem a levest mindeféle fűszerrel megbolondítva. 🙂 Nagyon finom lett. 🙂 A salátából, kukoricából, uborkából, a maradék csirkemellből és joghurtból pedig lett egy könnyed saláta, abonettel. Ez is nagyon finom volt. 🙂 Ilyet biztos fogok még csinálni. 🙂 Annyit meg kell még gyónjak, hogy én rukkola saláta helyett másmilyen salátát szoktam enni… A program egyik alapelve, hogy ne cserélgesd az összetevőket, ha valamit nem szeretsz, akkor egyél mást. Én ezt tartom is, például van csirkemájas étel is, na én azt sose fogom enni, mert nem szeretem. De azért szerintem a salátafélék felcserélésével nem nyúlok annyira mellé, egyszerűen nem bírom nagyobb mennyiségben megenni a rukkolát…

Mielőtt elindultunk a nagyobb lányomért az oviba, még bekaptam a manduláimat, na ez hiba volt… Ugyanis ovi után mindig éhes szokott lenni a lányom, így szoktam neki mindig valamit vinni. Most, hogy már ilyen jó idő van, le szoktunk ülni egy padra, és nassolnak a lányok. 🙂 Utána meg jöhet a játszóterezés. 🙂 Ma körte, buláta és a nagyobb lányomnak mandula volt a terítéken, és ott a napsütésben, elnézve a gyerekeket, hogy milyen lekesen eszegetnek, bekaptam még én is néhány szem mandulát… Valami történik a vasakaratommal… Kicsit össze kellene kapni magam…

De a vacsoránál kicsit azért korrigáltam ezen megbotlásomat, mivel mandulás túrókrémet ettem, mandula nélkül… Gondoltam így nagyjából kiegyenlítem a délutáni többletbevitelt. A túrókrém egyébként finom volt. 🙂 Most biztos gondoljátok, hogy mit problémázok itt egy kis sonkán, meg mandulán, mert valószínűleg ez nem sokat számít, de egyrészt ütközik azon elhatározásommal, hogy követem a programban leírt étrendet, másrészt ez mindig így indul, először csak egy kis ez, aztán egy kis az, utána meg jön a tábla csoki… 🙂 Na, azért itt még nem tartunk, de jó lesz odafigyelni magamra. 🙂

Ugye, azt már írtam, hogy számomra az óraátállítás áldásos hatása, hogy úgy tűnik, emberibb időben kel reggel a kislányom. Na, ma megtapasztaltam a kevésbé áldádos hatását is… Este fél 8-kor még azon vitatkoztunk a nagyobb lányommal, hogy este van-e már vagy sem… “Anya, nézd, meg még nincs este, nincs sötét!” Ezen kijelentését nem igazán sikerült megcáfolni, de azért lassan csak besötétedett. 🙂 És így már hajlandó volt aludni. 🙂 Hogy nyáron, hogy fogom ágyba dugni, na az még egy rejtély… 🙂