Sziasztok! A ma reggeli rántottámat újragondoltam kicsit, mondjuk úgy, hogy mozzarellás tojáslepény lett belőle. 🙂 És egy kicsit ki is díszítettem. 🙂 Tízóraira maradt az alma kesudióval plusz a shake, és mivel a gyerekorvoshoz volt időpontunk délre, így az ebéd eltolódott kicsit.

Én a gyerekorvoshoz szinte mindig késve indulok el, nem tudom miért, pedig rá szoktam készülni… Nincs messze, mondjuk úgy, hogy 20 perc séta kényelmes tempóban. Nekem megint 12 perccel dél előtt sikerült csak elindulni, ami így már fel szokott érni egy sprinttel, de nem teljesíthetetlen, hiszen már volt rá példa néhányszor. Szóval felhúztam a nyúlcipőt, és uzsgyi. Gondoltam legalább megint lesz egy kis kardió, illetve eszembe jutott a középiskolai Cooper-teszt, amiben szintén 12 percig kellett futni… Emlékeztek? Hát, nekem nem túl jó emlék… Igen ám, de bevillant, hogy nem hoztam magammal pénzt, vagy legalábbis nem eleget, pedig épp egy fizetős oltásra igyekeztünk, amit ugyan kétséges volt, hogy meg fog-e kapni a lányom, mert kicsit folyik az orra, meg köhécsel néha… Na, de azért, ha mégis, akkor ne azért ne kapja már meg, mert anyu elfelejtett pénzt hozni… Itt már eléggé elkezdett égni a fejem… Be kellett kalkulálni még egy bankautomatát is, ami alapvetően nem nagy kitérő, kivéve, ha minden másodperc számít… 🙂 Kicsit még szerencsétlenkedtem az automatánál, de kb. 3 perc késéssel, kissé ziláltan, meg is érkeztünk. Egyébként nem tudom, minek töröm magam ennyire, mert még így is több, mint fél órát vártunk… Van külön beteg váró, és egészséges váró, ami szerintem tök klassz dolog, már ha ez egyértelműen eldönthető… Számomra ez most nem volt az… Mivel csak kicsit folyik az orra, nem akartam engedni a beteg gyerekekkel játszani,  mert nem hiányzik, hogy összeszedjen megint valamit, szinte egész télen beteg volt, meg a család is… Az egészséges váróban meg voltak nagyon pici babák, oda meg azért nem akartam, mert igaz csak egy kis orrfolyás, na de mégis, pici babáknál az sem túl kellemes… Szóval megálltam fél úton, a kettő között, és reménykedtem benne, hogy hamar sorra kerülünk… Hát, nem elég hamar sikerült… A lányom nagyon szeret kézben lenni, kivéve, amikor én szeretném… Szóval sokszor, meglehetősen hangosan ki is fejezte azon szándékát, hogy ő menne játszani… Rólam meg patakokban folyt a víz… Próbáltam eltereleni a figyelmét, de minden csak pár másodpercig tartott… Egyszer még le is fejelt, kicsit kirepedt a szám, így fél óra után mondtam, nekem elég volt, és elengedtem a beteg gyerekek közé, miközben láttam a lelki szemeimmel, ahogy orvul ráugranak a bacik… De mindez kb. 3 percig tartott, mert akkor már szólította is a doki, és az oltást is megkapta.

Doki után beugrottunk a boltba, és otthon már álltam is neki az ebédnek, ami lazacos teljes kiörlésű tészta néven díszeleg a listában, de nálam csirkemell lett lazac helyett, amit teljesen szabályosan helyettesíthető ebben az esetben és kicsit máshogy csináltam, mint ahogy az elkészítési javaslat. Igazából csak annyiban lett más, hogy a megsütött csirkemellet összeturmixoltam a brokkolival meg a joghurttal, és így lett egy szósz a tésztára, nagyon finom volt az íze, az állaga kicsit furán szálkás a csirkemell miatt, de nem volt nagyon zavaró. A kisebb lányomnak nagyon ízlett. 🙂 Meg nekem is. Délután megettem a mandulákat, de utána nagyon éhes voltam, de nem akartam már enni, mert a torna már be volt ütemezve. Ezért ittam egy mandulatejes gabonakávét, természetesen cukor nélkül. 🙂 A programban ugye a tej nem megengedett, de a kávésokra való tekintettel, aki nem bírja tej nélkül meginni, az tehet bele egy kis növényi tejet pl. mandulatejet.

Elérkezett megint egy új edzésterv ideje, amit sajnos meg kellett szakítanunk, mert a nagyobb lányom nagyon sírt, és megnéztem, hogy mi történt. Miután megnyugodott, ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Az a jó ezekben az edzéstervekben, hogy már rögtön az elején el tudom dönteni, hogy melyik gyakorlatot utálom a legjobban, és így a többire úgy tekintek, hogy van ennél rosszabb is. 🙂 Ebben az edzéstervben, egyértelműen az alkartámasz vagy más néven plank a legrborzasztóbb, ami ráadásul a vége az edzésnek… Nem hiszem, hogy a következő 7 alkalom során sikerülne jobban megkedvelnem…

Vacsorára maradtam a puffasztott rizses hideg kajánál, mert se kedvem, se időm nem volt mást csinálni… A kisebbik lányom belázasodott az oltástól, de nem volt annyira vészes, fél 11-kor már el is aludt… 🙂