Sziasztok! Ha emlékeztek, akkor a múltkor megpróbáltam a kakaós zabkása nevű reggelit is kisütni muffin sütőformában, és nem igazán lett sikere, ezért most gondoltam megpróbálom a leírás alapján elkészíteni, és egész finom lett. Kicsit hasonlít a kakaós tejbegrízhez, kicsit. 🙂

Reggel, amikor indultunk volna az oviba, felfedeztem, hogy áll egy tócsa a babakocsi mellett… Ami feltételezhetően az egyik táskámból jött… Kifolyt a kisebbik lányom poharából a víz, pedig nem kellett volna neki… Viszonylag ritkán járok így, hogy kiömlik valami a táskámban, de kizárólag akkor, ha van benne valami fontos irat vagy könyv… Mint most is… Ez elég idegesítő. Gyorsan kiteregettem a papírokat a nappaliban és már indulhattunk is…

Tízóraira barackot ettem mandulával. 🙂 Bizony, barackot! 🙂 Tegnap megláttam a boltban, és igaz aranyáron volt, de muszáj volt vennem néhány szemet, és csak reménykedtem benne, hogy finom lesz. És nagyon finom volt. Maga volt a boldogság. 🙂 Aztán közben szépen megeszegettem a délutáni manduláimat is még délelőtt…

Egész nap nagyon fáradtnak éreztem magam, legszívesebben csak aludtam volna, de ugye ez nem volt opció. Ebédre megettem a tegnap elkészített brokkolis, csirkés tésztát, ma is finom volt, a kisebbik lányom is nagyon szívesen ette ma is. 🙂

Délután viszont beütött a krach, ugyanis a chipses tál, amit pedig néhány napja gondosan elrejtettem a hűtő tetején, belekerült a látóterembe, és sajnos néhány chips bevándorolt a számba is… És nem sokkal később még ettem egy kis csokit is… Hát, most sikerült megbotlani elég rendesen… Már napok óta motoszkált bennem valami, ami készült kitörni, a sonkaevés, a mandulaevés, a mandulatejes kávé, mind ennek voltak az előjelei, és nem tudtam elnyomni. Mondhatnám, hogy a fáradtság miatt, meg a körülmények, vagy hogy nagyon ki voltam éhezve valami “tiltott gyümölcsre”, de a helyzet az, hogy nem akarom semmire se fogni, mert az én döntésem volt, nem tartottak pisztolyt a fejemhez… 🙂 Azt gondolom, ebben nem is az a nehéz, hogy most egyszer ettem olyat, amit nem kellett volna, a testem túl fogja élni, :), de a lelkemnek azért odavágott. Azért mert bűntudatom volt, hogy nem tartottam a programot, meg hogy hogy fogom ezt leírni… Habár el is titkolhattam volna, mert az egyévesemen kívül nem látta senki, és ő még tuti nem fog beárulni, 🙂 de az nem én lennék… Ebben nem is az a veszélyes szerintem, hogy egyszer félrekajál az ember, hanem hogy ez akarva akaratlanul egy válaszutat hoz magával, ha egyszer belefért, akkor máskor is beleférhet, aztán egyre gyakrabban, mert kifogásokat mindig lehet találni… És akkor az egyik út végén, ott van egy csalódott, önmagával elégedetlen, nem szívesen tükörbe néző ember, aki már csak néha-néha eszik valami egészségeset… Vagy van a másik út, hogy megrázza magát az ember, beismeri, hogy hibázott, és megy tovább az úton, amin elindult. 🙂 Nem könnyű választás, annak ellenére, hogy logikus, melyik a helyes. Nem csak az ember testi egészsége miatt, hanem a lelki miatt is. Mert ez már nem csak annyiról szól, hogy jól nézek-e ki, meg hogy egészséges vagyok-e… Hanem arról is, hogy elkezdtem valamit, és be akarom fejezni, nem akarom a lelkiismeretfurdalást, volt már belőle elég… Szóval, hibáztam, megigazítom a koronám, 🙂 és megyek tovább a kijelölt úton. 🙂 A program megalkotói egyébként gondoltak az ilyen kisiklásokra, így a programban is lehetőség van annyit “csalni”, hogy ha már minden kötél szakad, és muszáj enni valamit, akkor meg lehet inni még egy fehérje shake-et, legközelebb igyekszem magam ehhez tartani… 🙂

Mára terveztem még futást is, de az is elmaradt, igaz ezzel még nem vétettem a program ellen, mert így ez lett a 2. pihenőnapom a héten. Azért terveztem mára a futást, mert ilyenkor csak olyan fél 10 felé ér haza a barátnőm, és egyszer-kétszer belefért, hogy ilyen későn tornázzunk, de azért eléggé fáradtak vagyunk már olyankor mindketten, így inkább kerestünk egy másik napot a tornára. Ez viszont az jelenti, hogy a következő négy napban valamit mindig mozognom kell.

Vacsorára kinéztem egy abonettes, sajtos vacsit, az abonettet meg a sajtot meg is ettem, viszont a túró meg a joghurt helyett sonkát ettem, persze a házi, főtt sonkát… Ez van, ez a nap most így sikerült, de túlteszem magam rajta, és holnap már nagyon fogok figyelni, hogy mit eszek…

Este, fürdés előtt megálltam egy pillanatra a tükör előtt, és láttam a rengeteg változást, amit az elmúlt 4 és fél hétben értem el… Sokkal többet változtam, mint amit elvártam volna, és láttam az is, hogy hol szeretnék még változni. Szuper ez a program, kicsit meg kell ráznom magam, és menni fog tovább. 🙂