Sziasztok! Ma (is) időben keltem, és mivel 10-re időpontom volt egy nyelviskolába, így gondoltam szépen, nyugodtan össze tudok készülni… Hát, nem. Valahogy semmi nem volt meg… A telefonomat azt kb. minden nap keresem valamennyit, de most egyszerűen sehol nem találtam, már írogattam messengeren a férjemnek, meg a tesómnak, hogy valaki csörgessen már meg, de aztán csak meg lett a gyerekszobában az álló lámpa talpán… És ráadásul szerintem én tettem oda, mikor pelenkáztam a kisebbik lányomat… Utána meg kerestem a határidőnaplómat, az pedig volt a kezemben, és még a táskámban is tuti, de azt azóta se találom… Szóval kissé kaotikus volt a reggelem, még jó hogy volt almás sütim reggelire, tízórait az nyilván nem készítettem össze, és csak az oviban félúton jutott eszembe, hogy a kisebbik lányomnak akartam hozni egy babát, de az is elmaradt… A nagyobb lányomnál volt egy unikornis, amit az oviba szeretett volna vinni, de megkértem, hogy adja kölcsön a húgának, mert elfelejtettem hozni a babát. És minden szó nélkül kölcsönadta neki. 🙂 Pedig csak 3 éves. Nagyon büszke voltam rá. 🙂

Innentől kezdve azért helyrerázódott a napom, mert a kisebbik lányom elaludt a metrón, így reméltem, hogy meg tudom írni a szintfelmérőt, úgy hogy még alszik, és így is lett. 🙂 Az ok, amiért elmentem a nyelviskolába az az, hogy szeretném felfrissíteni az angoltudásomat, mert 3,5 éve nem igazán használtam, és mivel már októberben vissza kell mennem dolgozni, kelleni fog. Ráadásul van arra lehetőségem, hogy ezt egy program keretében megtámogassák anyagilag. 🙂

Szóval megírtam a szintfelmérőt nyugiban, utána nem sokkal később felébredt a lányom is, begyűjtöttem a még szükséges papírokat, és irány haza. A tízórai már azért elég jól esett, alma, kesudió. Ebédre meg újragondoltam megint az egyik ételt, a zöldséges-húsos-köleses egytálételt, igazából nekem is egytálétel lett csak leves formában, 🙂 és nagyon finom lett. Hagymán megpirítottam a pulykahúst, hozzá adtam a brokkolit, egy csomó fűszert, a végén meg ment bele a köles, és tényleg nagyon jót ettünk belőle a lányommal. 🙂 

A délelőtti shake-t délután sikerült csak elfogyasztani. Persze megvoltak a mandulák is. Ovi után sétáltunk egy nagyot a lányokkal, meg beugrottunk a boltba, és gondoltam főzök nekik virslit vacsorára, hirtelen nem volt jobb ötletem, és miután beraktam a kosárba, csak akkor villant be, hogy a múltkor mennyire megkívántam, szóval kicsit vertem a fejem a falba, de most egyáltalán meg se érintett, miután megfőztem…

Ugye ma is torna nap volt, a barátnőm kifejtette, hogy ő rájött, hogy miért is izzad. Mert sír az egész teste… 🙂 Jókat szoktunk derülni a szenvedéseinken, egyébként ma sem ment valami könnyen a torna, pedig ha már az ember hatodszorra ismétli ugyanazt a gyakorlatsort, akkor bízik benne, hogy egy kicsit könnyebb lesz, de nem… 🙁 Amikor guggolunk, akkor olyanok szoktunk lenni, mint a szumósok, amikor köszönnek egymásnak. 🙂

Este maradtam az abonettnél sajttal, plusz a joghurtos túrónál. Valahogy mostanában már nincs kedvem vacsira is csinálni valamit, pedig azt nem lehet elmondani, hogy nehezen elkészíthetőek lennének az ételek. Na, majd biztos változik ez is. 🙂