Sziasztok! Szóval 5-kor csörgött az ébresztő… Kikászálódtam az ágyból, kimentem a konyhába, nekiálltam megsütni az almás sütit, de most csak úgy, hogy mindent összekevertem és ment is a sütőbe. Utána pedig megfőztem a brokkolis, csirkés tésztát, és összekészítettem a mai és a holnapi napra minden étkezést, mert ma utaztunk haza a családhoz, és tudtam, hogy ott biztos nem lesz időm főzőcskézni, viszont mindenhol finomabbnál finomabb falatok várnak majd minket…

A terv az volt, hogy én szépen majd összekészülök magányomban, ehhez képest a férjem már fent volt negyed 6-kor, a kisebbik lányom fél 6-kor ébredt és a nagyobb is megjelent 6-kor. 🙂 Szóval főztem, pakoltam és háromnegyed 9-kor el is tudtunk indulni. Elég sokan voltak az utakon, így lejöttünk az autópályáról, egyszer meg is álltunk egy McDonald’s-nál, a kisebbik lányomnak szüksége volt egy teljes ruhacserére, a férjem meg megéhezett, így a normális esetben 4-4,5 órás útból, lett 5,5… Az anyósülésen szoktam megkezdeni az utazást, de mikor már nagyon kaotikus a hangulat hátul, akkor hátraülök a lányok közé. Nem túl kényelmes, habár a fenekem az határozottan jobban elfért, mint eddig, 🙂 de vállban azért még elég szűkös volt… De rendben megérkeztünk, és nem tévedtem, volt mindenféle finomság anyósoméknál…

A reggelit, az almás sütit, meg a tízórait, az almát a kesudióval, azt az autóban csipegettem még el, az ebédet viszont már családi körben töltöttük, szépen elővettem a kis tésztámat és megmelegítettem. 🙂

Délután a mandulából egy kicsit többet ettem, mint 15 szem, és este átmentünk anyáékhoz, aki halászlével várt minket, na azért abból ettem egy fél tányérral, minden nélkül… Egyébként a szokásos abonettes vacsorát csomagoltam be magamnak.

8 felé elaludt a kisebbik lányom, a nagyobb pedig még boldogította a családot, így alkalmam nyílt fél 9 felé tornázni, természetesen a barátnőmmel. Mindkét könyököm még lehorzsolva, a térdem fele egy nagy lila folt, egy kicsit fájt a torkom is, de azért ment a torna. Még mindig az első blokkot utálom a legjobban… És persze a végén nem maradt el a kockahas program se. Amiről a barátnőm felvilágosított, igaz sejtettem én is, hogy mindennap kellene csinálni, mert akkor ígéri a Rómeó 30 nap alatt a kocka hasat… Na, mondtam a barátnőmnek, hogy én teljesen boldog leszek akkor is, ha csak 60 nap múlva lesz kocka hasam… 🙂

A család szinte minden tagja megjegyezte ám, hogy látványosan sikerült lefogynom. 🙂 Nem mondom, ez azért jól esik az ember lányának. 

Kellemes húsvétot kívánok mindenkinek! 🙂