Sziasztok! Elég darabosra sikerült az éjszakám, mert a kisebbik lányom ébredt éjfélkor, 2-kor és 5-kor is, én meg közben 3-kor arra ébredtem, hogy köhögök, szóval negyed 4-kor, kissé megtörten főztem a mézes teát magamnak a konyhában… Na, itt eldöntöttem, hogy ma nem fogok tornázni. Tegnap este kivettem reggelire egy adag almás sütit a fagyasztóból, így abból is csipegettem hajnalban a tea mellé… Merthogy az utazás előtt 3 adagot csináltam, de csak 2-öt ettem meg, így lefagyasztottam 1-et. 🙂 És így is nagyon finom volt, szóval máskor is biztos fogok még fagyasztani belőle.

Reggel nekiálltam összepakolni, mindig rengeteg cuccunk van, pedig igyekszem csökkenteni a mennyiségeket, eddig nem sok sikerrel… Na meg meg is szaporodik ilyenkor, főleg ha még egy nyuszi is van a dologban… Elmentünk még bevásárolni, és még arra is szakítottam egy kis időt, hogy megnézzek 1-2 dobozt, nadrágok után kutatva… Találtam megint párat, ami jó most, vagy jó lesz, 🙂 illetve találtam egy olyan térdnadrágot is, ami egyszer régen motivációs ruhadarab volt, de csúnyán elbukott… Ez a nadrág már akkor sem volt jó rám, amikor megkaptam ajándékba, de akkor azért nem kellett volna túl sok hozzá, hogy jó legyen, legalábbis az emlékeim szerint, na ezt is elhoztam, meglátjuk… 🙂

Mivel a tényleges reggelire már nem sok almás sütim maradt, így megettem még egy almát, tízóraira mozzarellát ettem barna kenyérrel, ebédre pedig almás csirkesalátát csináltam, aminek a felét ettem csak meg anyáéknál, a többit elcsomagoltam az útra, ahogy azt az egy adag túrógombócot is, ami még megmaradt. 🙂 

Ebéd után nekiindultunk, a lányok aludtak kb. másfél órát, addig én megettem a maradék salátát meg a túrógombócokat is, 🙂 egyszer meg is álltunk, összesen 5 óráig tartott az út, de valahogy többnek tűnt… A kicsi már elég nehezen viselte a végét, szóval az utolsó 1 órát a két gyerekülés között töltöttem hátul. 🙂

Mikor megérkeztünk volt megint némi örömködés, mert a nyuszi a teraszon is hagyott egy kis ajándékot a lányoknak. 🙂 Én meg felpakoltam 4 körben a cuccainkat az autóból… A férjem jelenleg nem emelhet, amit egyébként nem nagyon tart be, de most legalább mégis, némi szóváltás hatására. 🙂 Igazából így letudtam egy fél tornát mégis. 🙂

Estére melegszendvicset csináltam az abonettből és a sajtból, a lányok nem voltak túl álmosak, én viszont nagyon fáradt voltam… Szóval mire sikerült meggyőzni őket, hogy aludjanak, addigra én is úgy döntöttem, hogy lefekszem, pedig dolgom az lett volna ezer, többek között írnom is kellett volna, de igazából minden megvárt… 🙂