Sziasztok! Mostanában elég sokat szoktuk utánozni az állathangokat a gyerekekkel, főleg a kisebbel. Ma reggel is így volt, a lányok épp gágogtak, amikor is megjegyeztem, hogy  “Kis libák vagytok!” 🙂 Amit a nagyobb lányom azonnal ki is kért magának és közölte, hogy: “Nem, én szép anyuka vagyok!” 🙂

Természetes ma reggel már megtaláltam a popsikenőcsöt, amiből tegnap ugye újat vettem… Benne volt a táskában, amit mostanában viszek magammal… No comment…

Reggelire az almás süti várt, szeretem az ilyen reggeleket, tízóraira pedig csomagoltam magamnak barackot mandulával, meg egy a shake-et. Az előrelátásom az ebédig már nem terjedt ki…

3/4 9-kor elindultunk otthonról, ugyanis 10-kor volt egy találkozóm, kb. 60 kilóméterrel arrébb, és utána terveztük, hogy csavargunk egyet ott a környéken, így autókáztunk egyet a hegyekben, meg persze többször meg is álltunk sétálni, fényképezni, ebédelni, a szemerkélő eső ellenére…

A nagyobb lányom az autóban megjegyezte, hogy “Anya, éhes vagyok, megyünk Kínába?” 🙂 Hát, Kínába most nem mentünk, 🙂 de megálltunk ebédelni a hegyekben, nagyon szép volt a kilátás, egyszer már voltam itt a férjemmel, motorral, még a gyerekek előtt. És rendeltem natúr pulykát, rizzsel meg salátával. Na, nekem nem ugyanazt jelenti a natúr pulyka, mint ott a szakácsnak, ugyanis le volt öntve valamilyen tejszínes szósszal… Mit volt mit tenni, megettem és csak mellékesen jegyzem meg, hogy nagyon finom volt… És itt tartozom még egy vallomással, ugyanis tegnap ettem néhány falat pizzát is, amit a tegnapi bejegyzésbe elfelejtettem beleírni, de lefekvés után megszólalt a lelkiismertem, mert egyszer csak bevillant, hogy ez elmaradt… Ma délután még elmentünk egy fagyizóba, de azért fagyit azt csak nem ettem már… Még ha ennek az ellenkezőjéről is tanúskodik egy videófelvétel… Ugyanis a férjem, nekem akarván kedveskedni, megkérdezte, hogy nincs-e cukormentes fagyi, ezért az ő fagyiját elém rakták le, és ezt ő meg felvette… De esküszöm, nem ettem belőle. 🙂

A fagyizó után elrágcsáltam a manduláimat a kocsiban, este pedig puffasztott rizst ettem, sonkával retekkel és joghurttal.

Klassz kis nap volt ez, aztán mégiscsak volt valami, ami elrontotta a kedvem, elég rendesen… Még pedig az egyik fénykép, rólam… Pont reggel ecseteltem a férjemnek, hogy milyen jó, hogy már egész jól állnak a hasamon a pólók… Na, ezt ez a fénykép erősen megcáfolta… Egy 38-as gumisderekú farmer volt rajtam, ami amikor kiszálltam az autóból csinált egy jól látható uszógumit, amit a felsőm elég szépen ki is emelt… Valljuk be nem csak a ruháim hibája… Szörnyű kép, nem fogom megmutatni, sokkal szebb látványt nyújtanak önmagukban a hegyek, akármilyen borongós is volt az idő… Meglehetősen elszomorodtam, mert már kezdtem az gondolni, hogy egész tűrhetően állnak rajtam a ruhák…

Este 10 felé sikerült elaltatnom a nagyobb lányomat, és ugye ma tornázni kellett volna, de se kedvem, se erőm nem volt kikelni már az ágyból… Szóval elnézést kértem a barátnőmtől, magamra húztam a takarót és reméltem, hogy holnap már jobb kedvem lesz…