Sziasztok! Hát, nem ébredtem sokkal boldogabban… De azért az nagyon jól esett, hogy amikor kimentem a konyhába, meg a nappaliba, akkor szép rend volt. 🙂 Nem tőlem, ugyanis mikor elvittem a lányokat aludni, akkor még elég nagy kupi volt mindenhol… A férjem rendet rakott még este. 🙂 Kaptam virágot is lányoktól, habár a kisebbik nem nagyon akarta odaadni… 🙂 Szerette volna előtte alaposan megvizsgálni, csak azt a virág nem biztos, hogy túlélte volna… 🙂

Reggelire almás sütit ettem, tízóraira almát kesudióval és még délelőtt tornáztunk is… Mert ugye tegnap este elmaradt… Felmerült bennem, hogy akkor este lehet tudok még futni is egyet, persze ebből nem lett semmi… Azt hiszem, a 9 hét alatt, ez a mai torna esett a legrosszabul… Egyáltalán nem esett jól, feszült is voltam, és vártam hogy a torna majd oldja valamennyire ezt a feszültséget, de most nem igazán segített… Még mindig nagyon bántott a tegnapi fénykép, döntenem kellett egy álláslehetőséggel kapcsolatban, amit az élet ennek a hétnek az elején dobott elém, valamint a mai napot tűztem ki arra, hogy szembenézzek egy félelmemmel is… Kicsit sok volt ez nekem így egyszerre…

Szóval, torna után jöhetett, hogy szembenézzek egy elég régi félelmemmel, mégpedig a vezetéssel. Tudom, ez nagyon sok mindenkinek alapdolog, nekem nem az. Kb. 15 éve van jogosítványom, egy kisvárosban tanultam vezetni, ott a mai napig nincs is ezzel gondom. De utána nem nagyon vezettem máshol, főleg nem nagyvárosban, vagy autópályán, egyszer-egyszer előfordult, de nem szerettem sose más autóját vezetni, mindig bennem volt a félsz. Aztán 5,5 éve összetörtem a párom (most már a férjem) autóját, országúton előztem szakadó esőben, megcsúszott az autó, a rutintalanságomnak köszönhetően nem jól reagáltam ezt le, és az árokban kötöttünk ki… Szerencsére se a párom, se én nem sérültünk meg, az autót is helyre lehetett hozni, de ez bennem akkora nyomott hagyott, hogy azóta nem vezettem, csak a kisvárosban, ahonnan származom… Mióta megszülettek a gyerekek meg még inkább nem mertem, úgy hogy ott ülnek mögöttem… Most mégis miért jött ez elő? Azért mert vannak (vész)helyzetek, amikor igenis jól jönne, ha beülnék a volán mögé… Most is van egy ilyen helyzet… Egyébként én teljesen jól eltömegközlekedem, meg persze mindent meg lehet máshogy is oldani, de azért van, hogy az lenne az egyszerűbb, még nekem is, hogy kocsival menjek… Szóval torna után elaudt a kisebbik lányom, kellett volna már az ebédet csinálnom, de helyette elmentem vezetni, egyedül. 🙂 És egész jól ment, persze voltak szituációk, amikor lehettem volna ügyesebb, meg nem volt nagy forgalom, az eső mondjuk szakadt, de mégis nyakamba vettem a nagyvárost, és nem veszélyeztettem senkit… 🙂 Kicsit több, mint egy órát vezettem, hazaérve a parkolás nem sikerült valami jól, az autónak biztos sírt kicsit a lelke, meg a férjemé is… Mondjuk nem segített a helyzeten, hogy a férjem az erkélyről videózott… De azt gondolom, lesz ez még jobb is, az első és legnehezebb lépést már megtettem ezzel kapcsolatban. 🙂

Fél 3-ra lett így ebéd a családnak, rántott hús sült krumplival, én meg még kis se választottam, hogy mit egyek, nem volt elővéve hús a fagyasztóból, nagyon éhes voltam és a kedvem is elég rossz volt még mindig, így én is ettem a családdal rántott húst… Nem vagyok rá büszke, de annyi minden más elszívta az energiáimat, hogy ez most így sikerült…

Délután manduláztam, este viszont megittam a 2. shake-et és már csak pár falatot ettem, hogy kompenzáljam az ebéd malőrjét valamennyire…

WC-papír gurigából és krepp papírból katicabogakat gyártottunk a nagyobb lányommal, az nagyon jó volt. De még mindig ott lebegett a fejem felett, hogy döntenem kell, elfogadjam-e a munkát vagy se… Reggel még úgy gondoltam, hogy teszek egy próbát, de estére már úgy voltam vele, hogy nem fogom tudni ezt is bevállani, na meg a feltételek sem voltak a legideálisabbak, de azért aludtam rá még egyet…

A 9. hét margójára: Azt hiszem, kicsit elvesztettem a lelkesedésemet, vagyis ezen a héten többször hagytam, hogy a körülmények befolyásolják az étrendemet és sajnos ennek következtében a héten megint elmaradt a futás is.… Pedig már csak 3 hét van hátra a Start programból, a 3/4-e teljesítve, 🙂 az egyetlen, ami a héten is rendesen működött az a torna, annak ellenére, hogy nagyon nehéznek találom ezt az edzéstervet. A 62 kiló azért meg lesz biztos a 12. hét végére, de jó lenne még egy 2 kilótól megszabadulni, főleg a hasamból…