Sziasztok! Egész jól érzem már magam, de még mindig szedem az antibiotikumot, és reggelente még fájdogál a torkom, az étrendbe is sikerült visszarázódni, apróbb kilengések azért előfordultak…

Egyik reggel sütöttem megint palacsinát, csak most kihagytam belőle a kakaóport, illetve külön ettem hozzá az áfonyát meg az édesített joghurtot. 🙂 A lányoknak is csináltam ilyen palacsintát reggelire, csak nekik banánt és egy kis mézet raktam bele édesítésként. 🙂 Nagyon bejött nekik is. 🙂 Szeretem ezeket a recepteket, a nagy részük már alapból gyerekbarát, de amelyik nem annyira, azokat is pikk-pakk, azzá lehet tenni. 🙂 És akkor ugyanazt esszük, de mégsem. 🙂 Az édesítőszert náluk igyekszem kerülni, de banánnal vagy egy kis mézzel ez mindig sikerül is. 🙂

A nagyobb lányom ezen a héten is itthon van még. Amikor a lazacos, brokkolis tésztát ettük ebédre, akkor ezt mondta: “Jó szeretem ezt a finom ennivalót!” Ez valamennyire erőt adott nekem is, mert ugye én akkor már a második napja ettem ezt ebédre, és én nem igazán voltam tőle lelkes, mindkét lányom szívesebben ette, mint én… 🙂 Másnap ezért a kedvenc ebédemet csináltam, zöldbablevest, csirkesalátával. 🙂 A levesnek a nagy részét megint csak a gyerekek ették meg. 🙂

Találtam még egy darab házisonkát is a fagyasztóban, amiből kijött két adag vacsora a húsvéti menüből, joghurtos kukoricasaláta főtt sonkával. 🙂 Na, ez a nekem való kaja, nem holmi lazac. 🙂

Volt még egy uzsonna a húsvéti menüből, amit eddig nem próbáltam ki, mégpedig a mákos-almás muffin. Nem tudom miért, de nekem a mák meg az alma nem nagyon passzolt össze fejben, ezért hagytam ezt utoljára, de most már napok óta mondogattam a lányomnak, hogy sütünk muffint. 🙂 És, hogy mennyire korlátoznak minket az előítéleteink, és fosztanak meg jó dolgoktól… Ez a muffin isteni. 🙂 Még a férjem szerint is. 🙂 A recept szerinti mennyiségekből ennél a muffinnál is 3 adag uzsonna jön ki. Egész jól harmadolhatóak voltak az egyes alapanyagmennyiségek, így külön tálban készített egyharmadnyi adagot a nagyobb lányom, én meg egy másik tálban kétharmadnyit. Szinte teljesen egyedül csinálta a lányom, a mennyiségeket segítettem neki kimérni, de még a muffin sütőformába is egyedül kanalazta bele a masszát. 🙂 A lányokéba méz került megint és fehérjepor helyett pedig még egy kis teljes kiörlésű liszt. 🙂 Ezért is szeretem ezt a programot, mert egyrészt az ember nincs letiltva az édességekről, és ráadásul nagyon finom sütiket lehet enni, másrészt megmarad így az együttsütés öröme a lányommal. 🙂 Nagyon szokta élvezni ezeket a közös sütéseket, és az ő 3 muffinjukból egyből meg is evett 2-öt, miután kisültek. Egyet meg a kicsinek adtunk, és a felét ő is megette. 🙂 A nagyobb lányom is teljesen odavolt, hogy milyen finom. 🙂

Elgondolkoztam, hogy most mennyivel könnyebb a két lánnyal itthon, mint 1 évvel ezelőtt, pedig be vagyunk zárva a lakásba. 🙂 Amikor az ember benne van egy nehéz (vagy nem nem nehéz) szituációban, akkor hajlamos azt gondolni, hogy ez örökké tart, pedig a körülmények folyamatosan változnak, csak néha kell egy kis idő míg ez látványos lesz… 🙂 A nagyobb lányomat mostmár teljesen jól be lehet vonni a házimunkába, szinte mindent lelkesen csinál, rendet rak, segít sok mindenben, például kipakolja az evőeszközöket a fiókba. Így én sem azon pörgök állandóan, hogy mennyi mindent kellene csinálni, és ő se sír folyamatosan, hogy játszunk, hanem megcsinálunk együtt valamit, és utána persze játszunk is. 🙂 Egyik nap egész nap arra várt, hogy felmoshasson. 🙂 De “vesztünk” már össze azon is, hogy ki porszívozzon. 🙂 Remélem ez így marad. 🙂

Van egy kis babakocsink játékbabáknak, egyszer csak látom, hogy az egyévesem tolja benne a háromévesem. 🙂 Nagyon vicces volt. 🙂 De az idill csak addig tartott, amíg a kicsi rá nem jött, hogy tolva lenni sokkal jobb, így utána nem akart kiszállni a babakocsiból… 🙂 De aztán mindkettőjüket ki kellett tessékelni belőle, mert nem igazán bírta ezt a fajta megterhelést a babakocsi, félő volt, hogy kitörik a kereke…

A torna még várat magára…