4. hét 3. nap – A brokkolikrémleves
Sziasztok! Reggel takarítottam el a tegnap esti vacsi romjait, és szembejött velem 3 db tintahalkarika, amiket a férjem sütött tegnap este a nagyobb lányunknak. Nem volt, mit tenni, ki kellett dobnom őket, de azért ez felért nálam egy szentségtöréssel…
A lányom azt a jégvarázsos nadrágot szerette volna felvenni, amiben már szintén nem szívesen engedem emberek közé, mert szörnyen lepukkantul néz ki, nagyon szöszös. Persze, a múlt héten, amikor apukájával mentek oviba, mert mi a kórházban voltunk, őt meg tudta vezetni… Szóval miután elhagyta a számat az inkább ne, és kezdtem volna magyarázni, hogy miért ne, szerettem volna mégis elkerülni a tegnapi ramazúrit, így elkezdtem keresni a megoldást, hogy mégis hogy tudná felvenni azt a nadrágot. És akkor bevillant, hogy anyukámtól kaptam egy bohólytalanítót, azzal a szöveggel, hogy erre egy kétgyermekes anyukának feltétlenül szüksége van. És milyen igaza lett, ma reggel valószínűleg életet mentett. 🙂 Szóval serényen nekiálltam bohólytalanítani a nadrágot, és igaz nem lett olyan, mint fénykorában, de azért már fel lehetett húzni. 🙂
Reggelire maradtam a sajtos rántottánál, tízóraira a kesudiós almánál, ebédre pedig megint átvariáltam az egyik ételt, mégpedig a párolt csirkemellett brokkolipürévelt. Brokkolipüré helyett megint lett finom brokkolikrémleves, és ha már lúd, legyen kövér alapon, betétnek még csempésztünk bele barna rizst is. 🙂 A lányom megint lekesen falatozta, mikor eszembe jutott, hogy csinálnom kellene róla egy fotót, és egy pillanatra elhúztam előle, na ezt elég erőteljesen megreklamálta… 🙂 Igazából már a levessel jól laktam, de azért még jövet-menet elcsipegettem a fokhagymás csirkét a barna rizzsel. Az első shake-kel megcsúsztam kicsit, így csak oviba menet ittam meg délután.
Ma eljutottam oda is, hogy írjak egy rövid bemutatkozót az Intenset facebook csoportjába. Nem vagyok egy nagy lájkvadász, de azért amikor az Intenset program arca, és egyik megalkotója, a Szentgyörgyi Rómeó elsők között lájkolta a bejegyzésemet, akkor azért volt egy kis tinis gyomorremegésem, így két kisgyermekes férjezett asszonyként is. 🙂 Ne tessék félreérteni, olyan érzés volt, mint mikor az ember autogramot kap egy sztártól. 🙂 És persze nagyon örültem minden egyes egyéb like-nak és hozzászólásnak is. 🙂
A munkából hazajövet felhívott a férjem, hogy mi lesz a vacsi. Gondoltam, hogy nem arra kíváncsi, hogy én mit fogok enni, így gyors felajánlottam, hogy sütök nekik csevapot. Ez szokott lenni a mentőötletem, ám volt némi hátsószándék a kérdésben, mert közölte, hogy hozna pizzát, és nem baj-e. Értékelem, hogy így törődik az érzéseimmel, habár nem ez lenne az első alkalom, hogy pizzát eszik előttem, mióta elkezdtem a programot… Mondtam, hozzad persze, azért az illata kicsit megkísértette a lelkemet, de a vasakaratommal nem tudott mit kezdeni, 🙂 így míg ők ették a pizzát, én elrágcsáltam a manduláimat egy tea kíséretében…
Ismét tornanap volt, szóval miután legyártottunk két méhecskét a nagyobb lányommal WC-papír gurigából és krepp-papírból, már hívtam is a barátnőmet, a nagyobb lányom is csatlakozott, mint általában, és lekesen karattyolt végig. Igazából nem tudtam eldönteni, hogy melyik a rosszabb a torna, vagy a német halandzsát hallgatni. Tudom, gonosz vagyok, de valahogy a kettő együtt így sok volt nekem…
Torna után, mint a mérgezett egér rohangáltam egyik gyerektől a másikig, mert eléggé meg voltunk már csúszva időben. Torna előtt még megsütöttem a vacsorámat, rakott cukkinit, csirkemellel, joghurttal és mozzarella sajttal.. Gyors belapátoltam a shake-kel együtt és hamarosan véget is ért ez nap is.