Sziasztok! Hihetetlen, de lassan túl vagyok a 12 hét egyharmadán. 🙂 Gyorsan telik az idő… Kivéve, amikor az embernek 30 másodpercig kell magát fura pózokban tartogatnia, na akkor nem telik. 🙂 Az óraátállításnak köszönhetően ma csak 3/4 6-kor kelt a kisebbik lányom, mégis mennyivel jobban hangzik, mint a 3/4 5… 🙂 Reggelire sütöttem, almás-túrós muffint, hivatalos nevén almapalacsintát, szinte még melegen el is fogyasztottam, ugyanis ma délelőtt egy bolhapiacra készültem az egyik barátnőmmel. 🙂 Néhány havonta el szoktunk jutni egy olyan bolhapiacra, ahol használt gyerekruhákat, játékokat, meg mindenféle gyerekes dolgokat lehet venni. 🙂 Én ilyenkor szép állapotban lévő ruhákat szoktam venni főleg a nagyobb lányomnak, a kicsinek meg csak egy-két “nem lehet otthagyni” ruhadarabot, mert abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy szinte napra pontosan két év van a két gyerek között, így a kicsi fel tudja használni a nővére teljes ruhatárát, és ugye ez még most nem is zavarja őt. 🙂 Játékot nem veszek, mert abból már annyi van, hogy simán csinálhatnék egy saját bolhapiacot én is itthon. Szóval nagyon tudatosan rákészültem a bolhapiacozásra, bekészítettem a tízórait a táskámba, egy shake-kel együtt. 🙂 Ez egy szabadtéri bolhapiac volt, szépen sütött a nap, nem volt nagy tömegnyomor, eloszlott a hatalmas területen a nép. Először annyira nem voltam elájulva a kínálattól és az ár-érték aránytól (néha, azért előbújik belőlem a közgazdász 🙂 ), de a végére csak sikerült két tele szatyorral hazaérkeznem meglehetősen jutányos áron. A nagyob lányom lelkesen vizsgálta át a zsákmányt, több ruhadarabnál is megjegyezte, hogy “Cool”, és még volt hozzá egy különös arckifejezése is. Jókat derültünk rajta az apukájával. 🙂

Ebédre várt a tegnapi cukkinis csirkém, de sajnos erősen sejthető volt, hogy mára sem lett kebab íze, így gondoltam, hogy csinálnom kell vele valamit, mert így tuti nem fogom szívesen megenni. De már kész volt… Így fogtam a cukkinit meg a csirkét, beleöntöttem egy lábasba, raktam hozzá vizet, meg vegetát (nem nagyon vagyok a híve, igyekszem elkerülni legtöbbször a használatát, de most éreztem, hogy szükségem van valami ízfokozóra), összeturmixoltam, kicsit összerottyantottam, mehetett bele betétnek a hajdina, így lett egy egész leveses tálnyi ebédem. 🙂 És egész jót ettem belőle. 🙂  Ezután a kicsi elaludt, így a nagyobb lányommal ketten lementünk a játszótérre, harisnyában, tüllszoknyában, csinos pulcsiban, ahogy azt kell. 🙂 Mármint nem rajtam volt tüllszoknya… 🙂

Játszóterezés után elérkezett az ideje a heti kardió edzésnek, a futásnak. Nem sok kedvem volt, és meg is fordult fejemben, hogy lehet inkább bicikliznem kellene, de maradtam a futásnál. Nem szeretek futni… Azt hiszem ezt kijelenthetem, igazából tornázni sem. Sose voltam egy nagy sportember, pontosabban általános iskolában kézilabdáztam, és emlékeim szerint egész jól is ment, de ez aztán abbamaradt, és a gimiben meg már inkább a tanulásé volt a főszerep. Ezt ma már máshogy csinálnám, de ez egy ilyen bicikli… Azért mindig voltak fellángolásaim, egyik barátnőmmel jártunk reggelente, gimi előtt futni, pont nemrég emlegettük ezt fel, 🙂 jártunk egy másik barátnőmmel “kondizni”, tornáztam otthon, stb. Azért nem “utálok” minden sportot, pl. pingpongozni nagyon szeretek, bárhol bármikor, 🙂 tényleg, és szerintem egy kicsit tudok is. 🙂 Na, majd ha nagyobbak lesznek a gyerekek… Mert éppenséggel most is tudnánk a férjemmel a közelben játszani, ő is egész ügyes, 🙂 csak a gyerekeket nem tudjuk kire bízni… Az meg, amit két gyerekkel lehetne művelni egy ping-pong asztalnál, az nem lenne asztalitenisz… 🙂

Illetve volt egy időszak, amikor a nővéremmel jártunk spinningelni, na azt is nagyon szerettem. 🙂 Visszatérve a futásra, ez van, ezt kell szeretni alapon futottam, hát nem szerettem, és nagyon kellett koncentrálnom, hogy ne adjam fel… Váltogattam az intenzitást, gondoltam, ha egyszerre csak egy rövidebb időinervallumot kell legyűrjek, akkor könnyebb lesz… Nem lett… De 2 perc bemelegítő gyaloglás után, futottam 3 percet 6,7 km/h-ás sebeséggel, 2 percet 7,2 km/h-ás sebeséggel, ezt megismételtem 6-szor, így meg lett a 30 perc futás (kocogás) és a végén még volt 3 perc levezető séta. Így megint 35 percet töltöttem a futógépen, és az éreztem, hogy legyőzve a határaimat, sokkal jobban teljesítettem, mint 2 hete. Hát, nem… Alig valamivel lettek jobbak az értékek… 4 kalóriával többet égettem el, mint a múltkor, megint közel 300-at. Kicsit csalódott voltam, de azért jó érzés volt, hogy le van tudva a kardió is. 🙂 Vacsorára maradtam a csirkesalátánál. És bevallom őszintén ettem egy kis házi főtt sonkát is, amit anyósomék hoztak tegnap, egyszerűen muszáj volt megkóstolnom…

A 4. hét margójára: Az egyharmada megvan!!! Juhééééééé! 🙂 Úgy érzem sikerült megint egy majdnem tökéletes hetet zárnom, tartottam az étrendet (leszámítva azt a kis sonkás incidenst 🙂 ) megvoltak a tornák, a futás. Elégedett vagyok. 🙂 Sokkal jobban érzem magam a bőrömben, mint 4 hete, szóval abszolút jó döntés volt ebbe belevágni. 🙂 Most már tényleg nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy anyu alakul. 🙂