4. hét 6. nap – Kebab helyett cukkinis csirke…
Sziasztok! Hát, ma nem ébredtem olyan fitten, mint tegnap, a kisebbik lányom 4-kor, a nagyobb 5-kor kelt… Úgy rémlik, hogy az este és mintha az éjszaka is lett volna izomlázam… 🙂 Eddig nem nagyon volt. Különböző pozíciókban már többször éreztem, hogy ó, itt történt valami, 🙂 például, amikor a boltban leguggoltam bepakolni a babakocsi aljába, de olyan nagyon kemény izomlázam eddig nem volt. Bízom abban, hogy azért mert jól sikerült bemelegíteni, és lenyújtani, és nem azért mert nem csináltam jól a gyakorlatokat… 🙂
Na, hamár úgyis fent voltunk, takarítani való is akadt még bőven, így a lányaim kezébe nyomtam egy-egy popsitörlőt, hogy lehet port törölni. És törölték is lelkesen. 🙂 Olyan cukik ilyenkor. A legutóbbi ilyennél, megjegyeztem, hogy: “Olyanok vagytok, mint a szorgos méhecskék!” Na, erre a nagyobb lányom kifakadt, hogy ő nem akar bogár lenni… Nehéz egy 3 éves kedvében járni… 🙂 Szóval, most kommentár nélkül figyeltem őket, aztán én is nekirugaszkodtam. Valahol egyszer olvastam, hogy a popsitörlő a modern anyák svájci bicskája, és tényleg, én is elég sok mindenre használom, ha valamilyen folt nem távolítható el popsitörlővel, akkor ott már gondok vannak. 🙂 Ilyenkor azért el szoktam gondolkodni, hogy mivel is törlöm a gyerekem fenekét…
10-ig nem jutottam oda, hogy megreggelizzek, de akkor azért már összedobtam magamnak, meg a gyerekeknek egy rántottát (a gyerekek azért már ettek előtte is 🙂 ), és meg is érkeztek anyósomék. 🙂 Reggel még sütöttem egy adag lekváros csillagocskát leveles tésztából, ez az én vendégváró süteményem. 🙂 Tízóraira megettem a szokásos kesudiót almával, úgy látszik ezeket a magokat, napi szinten meg bírom enni. 🙂 Kipróbáltam, az egyik új shake-et, az epres joghurtosat, és finom. 🙂 Ebédre mindenki kebabot akart enni, én is, csak én nem ettem… Magamnak csináltam mozzarellás csirkét, cukkinivel, hajdinával, mert ezt eddig egész szívesen ettem, hát most nem, egy baj volt csak vele, hogy nem volt kebab íze… Megettem a felét, de nem ment több, igazából éhes se voltam…
Délután a nagyszülők levitték a lányokat a játszótérre, így volt egy kis nyugalom, és így már 4 felé tornáztunk is a barátnőmmel. Az utolsó torna ebből az edzéstervből. Wow. 🙂 Nekem megvolt 8-szor az elmúlt 2 hétben, a barátnőmnek meg 9-szer, a kis mazochista… 🙂 Hát, nem könnyeztük meg a búcsút, max. örömkönnyekkel. 🙂 Ezek a különböző pozíciókban való tartások… Mint pl. hogy nekidőlsz a falnak hajlított lábbal 30 másodpercig… Olyan egyszerűnek hangzik, még nekidőlni az is, de tartani fél percig, na az már necces. Próbáljátok ki, egy élmény. 🙂
Délután szembejött velem a jegygyűrűm. Már egy ideje nem hordtam, mert nem volt túl kényelmes, illetve volt olyan is, hogy féltem, hogy felhúzom, és nem jön le… De most valahogy belekerült a látóterembe és felhúztam, teljesen jó, nem szorít egyáltalán. 🙂 Apró örömök az életben. 🙂
Torna után kipróbáltam a banános ízesítésű shake-et a manduláim mellé, az is teljesen finom, talán nekem egy picit túl édes, de csak az első pár korty. Aztán még belapátoltam az ebéd maradékát, még mindig nem volt kebab íze… Este pedig csirkesalátát ettem. És már nagyon vártam, hogy a lányok nyugovóra térjenek, mert ők kialaudták magukat délután, én meg nem…