Sziasztok! Úgy érzem indokolatlanul vádoltam tegnap este a fehérje shake-et a gyomrom felkavarodása miatt, mert ma reggel is eléggé émelyegtem. Ételre még csak gondolni se bírtam… Elvittük a nagyobb lányomat az oviba, utána elaludt a kicsi, és én is lefeküdtem, mert meglehetősen vacakul éreztem magam. Másfél órát töltöttem ágyban, valamennyit aludtam is, de nem lettem jobban. Az émelygéshez még hozzájött, hogy fáztak a kezeim, lábaim, nagyon, és úgy alapvetően nem volt erőm semmihez… 11 felé gondoltam, hogy most már illene valamit enni, úgyhogy ettem egy kis pirítóst vajjal, meg egy kis almát, teával. Na, gondoltam, ez remek, épp hogy visszarázódtam az étrendbe, most megint kizökkenek belőle… Úgy érzem, az élet szabotálni akarja az én kis alakulós projektemet… 🙁 Amikor belekezdtem ebbe a programba, akkor naivan azt hittem, hogy csak az étrendet kell tartanom, meg tornázni, és biztosítékul írni a blogot, és ennyi. Hát, nem sajnos… Ezt tűnt a nehezének, pedig a felmerülő váratlan helyzetek kezelelése a nehéz, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy terveztem, a csalódottság, hogy szeretném tartani magam a kitűzött célhoz, de most egyszerűen nem megy… Egész nap alapjáraton működtem, amit nagyon muszáj volt, azt megcsináltam, meg persze elláttam a kislányomat. Próbáltam eszegetni, de semmiből nem bírtam pár falatnál többet megenni… Úgy éreztem, hogy minden erőmet össze kellett szednem ahhoz, hogy el tudjak menni a nagyobb lányomért az oviba… A férjem felajánlotta, hogy eljön előbb a munkából, de mivel már a hét elején is hiányzott, meg sajnos még fog is egyéb okok miatt, így nem akartam. Klassz munkahelye van, elég rugalmasak, de azért mégsem jótékonysági szervezet. A lányok persze nem értették, hogy anya miért csak fekszik, és persze folyamatosan kellett is volna nekik valami, ami többször sírásba is fulladt. Nagyon vártam, hogy hazaérjen a férjem… Ilyenkor nagyon nehéz, hogy távol a család… 3/4 6-kor ért haza a férjem, és én azon nyomban ájultam is be az ágyba… Aludtam is kicsit, amikor 7 felé megjelent a nagyobb lányom, felkapcsolta a villanyt és közölte, hogy jön ő is aludni. 🙂 Aki ismeri, az tudja, hogy az alvással ki lehet kergetni a világból. Már egész kicsinek is nagyon keveset aludt… Szóval meglepődve konstatáltam, hogy befészkeli magát mellém, de aztán még kiszaladt, hogy eszik egy kis mandarint. Közben megjelent a kisebbik lányom is, és rám locsolta azt a teli pohár vizet, amit az ágy mellé tettem magamnak, hát nem esett jól. 🙂 Mandarinevés után jött a nagyobb lányom, befeküdt mellém, dalolászott egy kicsit és már fél 8-kor aludt is, ez nagy szó nála. 🙂 Ha tudtam volna, hogy csak az kell ahhoz, hogy időben, szép nyugodtan lefeküdjön, hogy én is lefeküdjek egy órával előbb, akkor sok mindentől megkímélhettem volna magam az elmúlt 3 évben… 🙂 3/4 8-kor már a kicsi is ott durmolt mellettem, szóval én is folytathattam az alvást, remélve, hogy holnap már nem leszek ilyen vacakul…