Sziasztok! Múlt hét elején ugye elmaradt a mérlegelés, ezért ma kíváncsian vártam az eredményt. 🙂 Annak ellenére, hogy a program szempontjából nem zártam túl sikeres hetet… De jó fej volt a mérleg, mert 67,15 kg-ot mutatott. 🙂 Ez több, mint 4 kiló különbség a kezdősúlyomhoz képest, és 1,4 kilóval kevesebb a két héttel ezelőtt mérthez képest. Szerintem szuper. 🙂 Volt még egy érték a telefonomban lévő okos kis alkalmazásban, amire felfigyeltem, ez pedig a BMI, vagy más néven a testtömegindex. Ugyanis elértem a 25-ös értéket, pontosabban a 24,97-et, ami alapján már nem számítok túlsúlyosnak. 🙂 Hurrá! 🙂 Van azért még mit a tejbe aprítani, de haladok, ez nem is kérdés. 🙂

A ruháktól is kaptam visszaigazolást ma reggel, az egyiket a férjem alsógatyájától… Merthogy abban aludtam. 🙂 Reggel pedig lecsúszott rólam, amin a nagyobb lányom jót is derült. De talán ennél egy relevánsabb szempont, hogy elővettem a lakásban fellelhető legkisebb nadrágomat, egy 38-as nadrágot, és jó volt rám, mi több egész kényelmes. 🙂 Anyáéknál azért még tudnék turni ennél kisebb nadrágokat is, de jó régen nem volt már rájuk szükség, ezért nincsenek itt a lakásunkban. Azért majd, ha látogatóba megyünk, szétnézek. Így legalább az ember kétszer is tud örülni ugyanannak a ruhadarabnak. 🙂 Azt hiszem a legjobban a hasam zavart/zavar az “anyutestemben”, mert már semmi normális felsőt nem tudtam felvenni, ami ne hangsúlyozta volna ki a hurkáimat… Én pedig nagyon szeretek csak egy sima trikót felvenni, az pedig könyörtelenül megmutat mindent… Tavaly nyáron beszereztem néhány “ápol és eltakar” felsőt, de sajnos se nem ápoltak, se nem takarták el, amit el kellett volna, ráadásul még egész drágák is voltak… De ma reggel felvettem egy régi kedves pólómat is, és igaz még nem áll úgy, ahogy kellene neki, mert van még hasam, de most legalább már nem hajítottam vissza egyből a szekrénybe felpróbálás után, hanem úgy ítéltem meg, hogy emberek közé is lehet benne menni, igaz még kabátban. 🙂

Reggel már vártak a tegnap sütött muffinok, tízóraira az alma kesudióval, ebédre a tegnapi csirkém a cukkinis rizzsel, sajnos leves nélkül, mert tegnap csak egy adaghoz volt itthon elég brokkoli, reggel meg elfelejtettem venni… De délután azért bepótoltuk, lelkesen ettük a lányokkal a brokkolikrémlevest, még finomabb volt, mint tegnap. Esküszöm úgy éreztem, hogy vérré válik bennem. 🙂 Visszatérve az ebédhez, komolyan aggódtam, hogy nem marad semmi az ebédemből, mert a kisebbik lányom olyan lelkesen falatozta… 🙂 Utána meg még evett egy kis muffint, meg almát, meg bulátát. 🙂 A délutáni nasim a szokásos volt, vacsorára pedig ismét a csirkesaláta következett. Azután fél 9-kor már mentem én is aludni, nagyon előrelátóan…