Sziasztok! A mai napom jelentősen kellemesebben indult, mint a tegnapi. Nem volt semmi dráma, leszámítva, hogy megint az utolsó pillanatban sikerült csak elindulni, de ez mondhatni csak a szokásos. 

Reggelire rántottát ettem mozzarella sajttal, barna kenyérrel, uborkával. Szerintem az elmúlt 1 évben nem ettem ennyi uborkát, mint az elmúlt pár napban. 🙂 Miután elvittem a nagyobb lányomat az oviba, szerencsére ma sírás nélkül, találkoztam egy kedves anyukatársammal, neki két fia van, és a nagyobb nála is oviban volt. Néhány hentente/havonta össze szoktunk tudni hozni egy kávézást egy bababarát kávézóban, míg a kicsik játszanak a játszósarokban, addig mi is meg tudunk inni egy kávét több részletben. 🙂 Én ma a megszokott tejes kávémat zöld teára cseréltem. Mikor hazaértünk elaludt a kislányom, én meg megettem a tízórait, mozzarellát barna kenyérrel, és úgy döntöttem, én is a lányom mellé fekszem, mert elég fáradt voltam, így aludtam egy órát. Bírtam volna még. 🙂 Mikor magamhoz tértem megittam a shake-et és nekiálltam megcsinálni az ebédet. Rakott mozzarellás édesburgonyát. Egyből dupla adagot. A szobamérleg mellett egy másik mérleg is szerves része lett a mindennapjaimnak, nevezetesen pedig a konyhamérleg. A programban szinte minden grammban van megadva, így mérek mindent. Kicsit fura, de viszonylag gyorsan hozzászoktam. Mint írtam már, néha már a nagyobb lányom is kiméri magának, hogy mit ehet meg. 🙂 Szóval figyelnem kell arra, hogy legyen itthon elem, ha véletlen lemerülne, nehogy akkor kelljen futnom a boltba. 🙂 Mire elkészült az ebéd és megettem, addigra mehettünk is az oviba. 

Délután lecsúszott a szokásos mandula, este pedig cottage cheese mártogatóst ettem zöldségekkel. Ezt úgy kell elképzelni, hogy cottage cheese-be belevágtam csirkemellsonkát illetve olivabogyót és ettem hozzá uborkát meg paprikát. A férjem nem volt itthon, így csak a lányokkal vacsoráztunk, és épp ecseteltem a nagyobb lányomnak, hogy mit is fogunk csináni, ha elalszik a hugi, és elfordultam kicsit, hogy adjak enni a kisebb lányomnak, de mire visszafordultam, elaudt, a széken, vacsora közben… Nála ez az egész alvás dolog elég nehézkesen megy már a kezdetektől, de kicsinek is, ha akartam, hogy aludjon, akkor be kellett raknom az etetőszékbe enni… Tehát ő kidőlt este 7-kor, a kicsi meg este 8-kor. Ó, mondom szuper, habár gondoltam, hogy ennek azért meglesz a böjtje… 

A barátnőmmel ugye megbeszéltük megint a közös tornát, és tudtam, hogy ő olyan fél 10 felé lesz csak online, így leültem egy teával írni a blogot szépen nyugiban. Igen ám, csak citromfű teát sikerült magamnak csinálni, ami ugye nyugtató hatású és megkönnyíti az elalvást… Na, ez nem volt egy okos ötlet a részemről, mert 9-kor már igencsak ragadtak le a szemeim… Ekkor azért tudtam volna verni a fejem a falba, hogy nyugodtan mehetnék aludni, de nem mehetek, mert még nem tornáztam ma… Szóval ismét “szuper motiváltan” nekiálltunk tornázni 3/4 10-kor… A férjem is hazaért 10 felé, arra, hogy “lelkesen” emelgetem a lábaimat a nappaliban. 🙂 Meg is jegyezte, hogy “Kemények vagytok, csajok”. Aztán meg a 4 üteműnél, hogy “Azért nehogy rosszul legyél”… Gondolhatjátok, hogy néztem ki… De most először végigcsináltam a 3 x 15-öt a 4 üteműből, tehát   nem csak 10-10-et a 2. és 3. körben és a végén még 10-et, hanem úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva, legalábbis, ami az ismétlésszámot illeti. A kivitelezésbe még biztos bele lehetne kötni. 🙂 Most csináltam hatodjára meg ezt az edzéstervet, és még van 2 a héten. Azt hiszem, nem fogok sírni, ha jövő héten már más lesz a torna, persze az sem lesz könnyebb. 🙂