2. hét

2. hét 4. nap – Az almapalacsinta

Sziasztok! A lánykáim ugye már egész korán lefeküdtek tegnap este, én meg nem…Valamikor fél 11 után kerültem ágyba, és arra ébredtem fél 1-kor, hogy a nagyobb lányomnak pisilnie kell… Ez oké, de azután jött még az “Éhes vagyok” is… Megmondom őszintén, nem tudtam felidézni hirtelen, hogy mit és mennyit vacsorázott, így kimentünk a nappaliba, nehogy éhen haljon szegény gyerek, 🙂 ahol a felsorolt 5 dolog közül, hogy mit enne, meg is kapott 2-t, azért mégis csak éjszaka volt… Ő szépen lassan, komótosan rágcsálta az uborkáját meg a perecét, én meg haldokoltam a kanapén… Csak sikerült túllendülni ezen is, és mentünk aludni. Alapból kétszer kelek még fel éjszaka, mert még kétszer szopik általában éjjel a kisebbik lányom. De ma éjjel vele is volt valami (fogzás, mozgásfejlődés, vagy igazából bármi, amire sose fogok rájönni), és ha jól rémlik legalább 4-szer szopizott az éjjel, de legalább már fél 6-kor fent volt, teljesen fitten. Na, rólam ez nem volt elmondható, a szögecses vaslapátos ébredés erősen jelen volt ma reggel is…

Nekem most kell valami ütős reggeli, gondoltam magamban, így a hirtelen ötlettől vezérelve átlapoztam a reggelik listáját, és megakadt a szemem az almapalacsintán. 🙂 Na, mondom ez tökéletes lesz, gyorsan össze is dobtam a hozzávalókat, persze a leírást csak utólag olvastam el hozzá, így a tojásfehérje felverése elmaradt. Mivel azt onnan utólag már nem lehet kivenni, így maradt úgy. Nekiálltam gyorsan kisütni, és az elsőre egész kis helyes amerikai palacsinta kinézetéből a végére császármorzsa lett. 🙂 Mondom sebaj, csak az íze legyen legalább jó. És jó lett, mi több nagyon finom. Olyan volt, mintha sütit ettem volna, kanalas sütit. 🙂 Volt boldogság. 🙂

Tízóraira maradt a fehérje kenyér, én ezt szoktam barna kenyér gyanánt enni, mozzarellával, de biztos szerelmes a pék, mert érezhetően sokkal sósabb volt, mint szokott. 🙂 Kicsit később megittam a vaníliás shake-et is. Ebédre a tegnap sütött rakott mozzarellás édesburgonyát ettem, délután a mandula plusz a csokis kekszes ízesítésű fehérje shake sem maradt el, és mégis éhes voltam, egész délután éhes voltam, meg morcos… Ha ilyen van, vagy csak úgy nassolnék valamit, akkor be szoktam kapni egy rágót, de most az sem segített.

Vacsorára megint a csirkesalátát terveztem, így nekiálltam megsütni sütőben zsiradék nélkül a csirkét, amit szépen ki is mértem, és beraktam sütni. És közben rájöttem, hogy nem jól mértem ki a csirkemellet… 2-szer 160 grammot mértem, a 2-szer 120 gramm helyett… Így 80 gramm-mal több volt a 2 adag, mint kellett volna neki, de nem csak legyintettem rá, hogy akkor ez most ennyi, hanem tudományosan visszaszámoltam a kész csirkemellből, hogy mennyi is lenne egy adag, és helyre is állt a világ rendje. 🙂 Még jó, hogy közgazdász vagyok. 🙂

Viszont amíg készült a vacsim, a férjem pizzát sütött, a lányoknak meg vett mazsolás kiflit. Eddig nem igazán zavart, hogy mást esznek mellettem, de most nagyon, egy falat pizzáért ölni tudtam volna… És az biztos, ha nem lenne a blog, akkor ettem is volna, ma csak egy falattal, vagy kettővel, holnap meg talán már valami mást is. De ígéretet tettem, és illik tartani a szavam, szóval maradtak a szomorú boci szemek és a csirkesaláta, és miután azt megettem, már nem is voltam éhes. De azért mentem én is aludni fél 9-kor a lányokkal, nehogy újra előjöjjön az éhség. 🙂 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük