Sziasztok! Ma reggel megint ráálltam a mérlegre, de csak szigorúan azért, hogy a telefonom átvegye az eddig mért adatokat… 🙂 Ugyanis, ha jól emlékszem, akkor valamikor tavaly nyáron a férjem beszerzett egy okos méreleget is, ami a súlyunkon kívül még sok mindent mér (a férjem szerint nem túl pontosan, ami a %-okat illeti), és össze tud kapcsolódni a telefonunkkal, így láthatjuk a változást is szépen napról napra, bocsánat hétről hétre… 🙂 Na, ez a mérleg sokáig a hűtő előtt lakott, arra jó volt, hogy sokszor felbukjunk benne, de a hűtő tartalmától és egyéb nemkívánatos édességetől nem tartott távol minket… Viszont, amikor kicsit fogytam, akkor megcsodáltam az értékeket, illetve a diagramokat, hogy miyen király vagyok. 🙂 Na, így történt ez ma reggel is, és egy értéknek nagyon örültem (hiába pontos, nem pontos). A súlyon kívül mér BMI-t (nem káromkodok) vagy más néven testtömegindexet, testzsír %-ot, izomtömeget, stb., de aminek én ma reggel nagyon örültem, az a metabolikus kor. Ugye én 33 éves vagyok, és eszerint az alkalmazás szerint 36 voltam nagyon sokáig, sőt pár napig még 37 is… Na, de ma reggel már csak 35-nek mutatott… 🙂 Apró örömök az életben. 🙂 Egyébként a leírás szerint ideálisan a fizikai testkor 2/3- a az aktuális kornak… Hát, ez kiábrándító. Szóval az én esetemben 22 évesnek kellene lennie a testemnek… Hát, jó lenne, de szerintem ezt hagyjuk is, én már örülni fogok, ha 33-at mutat majd. Milyen jó, ha az embernek vannak ilyen okos kütyüjei. 🙂

Reggelire rántottát ettem, mozzarellával, kenyérrel (persze barna), illetve uborkával. Elég nagy kedvenc lett ez így. 🙂 A gyümölcshiányom enyhítésére pedig kerestem egy gyümölcsös tízórait a listából. Meg is lett, kesudió almával. Emlékeim szerint nem igazán szeretem a kesudiót, de mondom az alma miatt teszek egy próbát újra. Miután elvittük a lányomat az oviba, bementünk a boltba, kesudiót venni. De ott ahol, a natúr mandulát, mogyorót szoktam venni, nem volt, eléggé elszomorodtam, de gondoltam teszek még egy próbát a sózott, ízesített magoknál, és találtam is, natúr verziót, juhééé. 🙂 Már semmi sem állhatott közém és az alma közé, így otthon lereszeltem majdnem egy egész (!) almát fahéjjal mellé raktam a kesudiót, amit mint kiderült, mégiscsak szeretek, 🙂 csináltam hozzá egy zöld teát, és leültem írni, mivel a lányom aludt. Volt boldogság megint. 🙂 Aztán elmúlt, mert nekiálltam takarítani, közben megittam a shake-t, megcsináltam az ebédet, “mozzarellás” csirkét cukkinivel, hajdinával. Most csak egy adagot, mert pont annyi csirkemell volt itthon. Mire végeztem a takarítással, addigra már mehettünk is nagyobb lányomért az oviba, sőt egy kicsit meg is csúsztam időben. Ja, azt majdnem elfelejtettem, hogy vendégeket vártunk délután, így még sütöttem almát, illetve lekváros csillagokat baracklekvárral leveles tésztából… A nagyobb lányom nagyon szereti ezt, és ha jönnek hozzánk, akkor előszerettetel készítem ezt. Csak most nem csekkoltam, hogy finom lett-e. 🙂 De biztos az lett, mert a gyerkek elég hamar eltüntették. 🙂 Szóval a gyerekek 4-en játszottak, mi, felnőttek meg tudtunk kicsit beszélgetni, szuper volt. Hónapok óta nem találkoztunk, leszámítva ezen a héten a másik alkalmat, mert valaki mindig beteg volt… Pedig csak pár lépésre lakunk egymástól…   

Uzsonnára már biztos kitaláljátok, hogy mit ettem. 🙂 Vacsira megint csirkesalátát készítettem, és miután leülepedett kicsit, jöhetett a torna… Este 8-kor. Semmi kedvem nem volt hozzá… De sokat segített, hogy a telefonban a barátnőmnek se volt sok, így együtt, nulla kedvvel, de azért mégis megküzdöttünk vele, és újra ment a 3-szor 15 négyütemű is, már csak egyszer kell ezzel az edzéstervvel megküzdeni holnap, és utána “szomorú” búcsút intünk egymásnak. 🙂 Ezután még lecsúszott a csokis kekszes shake is, épüljenek csak az izmaim. 🙂