Sziasztok! Elindult egy új hét. 🙂 Épp az igazak álmát aludtam, amikor arra ébredtem hajnalban valamikor, hogy a nagyobb lányom azt mondja: “Anya, menjünk ki a nappaliba”. Még sötét volt. Dehogy megyünk, gondoltam magamban. 🙂 Ő nem sokkal később visszaaludt, én meg nem… 

Ma rámerészkedtem újra a mérlegre reggel és 68,55 kg mutatott. 🙂 Egy hete ugye még 71,4 kg-ot… Szóval közel 3 kilóval lettem könnyebb. De lehet reálisabb lenne a 2. naphoz viszonyítani, akkor is -1,6 kg. A mérleg az tényleg csak egy mankó, de azért kétségtelen, hogy elindult valami, és ez nálam mindig így van, hogy az elején nagyon megindul, aztán meg megtorpan. A nadrág viszont, amibe még pár hete alig tudtam belepréselni magam, most már kezd elég szépen lógni rajtam, ennél jobb visszaigazolás, azt hiszem, nem is kell. 🙂 Remélem most már tényleg végleg búcsút mondhatok a 70-es tartománynak. 🙂 

Gondolom, nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom, hogy nem ez az első “alakulós” próbálkozásom. Elég sok volt már életem során, akik közel állnak hozzám, már halották tőlem jó néhányszor, hogy “Hétfőtől új életet kezdek”. Kisebb nagyobb sikerekkel, mert azért voltak sikerek is, pl. az esküvő előtt is sikerült egy kicsit összekapnom magam. Ugye, milyen fontos a jó motiváció? 🙂 Az első lányom születése után sem éreztem jól magam a bőrömben. Emlékszem, 4 napos volt a lányom, amikor mentünk vele csípőultrahangra a kórházba, és egy nő a liftben megkérdezte tőlem, hogy mikor fogok szülni… Igaz, császáros volt, 22 óra vajúdás után, szóval hatalmas volt a hasam még szülés után is jó darabig. Mondjuk a második kislányom meg “természetes” úton született, habár szerintem abban sem volt semmi természetes… A férjem tudna ezekről mesélni. 🙂 Az első lányom születése után kb. két hónappal vettem (!) egy személyre szabott étrendet, illetve egy edzéstervet is. Azt hiszem az edzéstervbe bele sem néztem, az étrendet meg egyszer-kétszer próbáltam tartani… De azért szépen lassan kezdtek lecsúszni rólam a kilók. De az elmúlt egy évben nagyon ragaszkodtak hozzám, így januárban ismét új életet kezdtem. Persze, a január a nagy fogadalmak ideje. 🙂 És akkor figyeltem fel az Intenset-re is. Többen ajánlották egy anyukás csoportban. A tornát akkor is elkezdtem rendesen csinálni, az étrenddel meg mondjuk úgy, hogy ismerkedtem, szóval megkóstoltam belőle néhány ételt, de egyáltalán nem tartottam, viszont azért figyeltem, hogy mit eszek. Ott is lement viszonylag gyorsan 2 kiló, aztán még 1, azután meg semmi, így az 5. hét környékén már kezdtem olyanokat enni, amiket nem kellett volna, azután meg beteg lettem. Ez az egész blogos életmódváltósdi ennek a betegségnek eredménye… Történt ugyanis, hogy 3 hete éjszakákon át nem bírtam aludni a köhögéstől, és kipattant a fejemből ez az ötlet… Ma fájt reggel megint a torkom, jaj, ne már, gondoltam magamban. Nem bírnám ki még egy betegség következményeit. 🙂

Reggelire megint rántottát ettem, tízóraira barna kenyeret mozzarellával, ebédre pedig a két napja megmaradt 2. adag joghurtos csirkemellet cukkinivel és brokkolival. Együtt ebédeltünk a kisebbik lányommal, mint mindig, csak ma az etetőszékének a tálcáján, ő kapott egy kis edénybe brokkolipürét barna rizzsel és husival, de egyszer csak azt vettem észre, hogy már az én ebédem is előtte van. Ő nagy rajongója az Intenset-es ételeknek, főleg az ebédeknek. 🙂 Délután a szokásos marék mandulám következett, este pedig csirkemell salátával. 

Ma a nagyobb lányom megkérdezte, hogy: “Anya, te idős vagy?” Nagyon foglalkoztatja most ez a téma. Visszadobtam a labdát és megkérdeztem, hogy: “Szerinted?” “Nem”, hangzott a jó válasz. 🙂

Ma nem tornáztam, ma volt az első pihenőnapom a héten. 🙂